Férfiálom: Igazi Férfi az Igazi Nő mellett. Vagy fordítva? Tökmindegy.

Minap láttam John Cusack új filmjét, a The Numbers Station-t. A film alaptörténete, hogy léteznek olyan állomások szerte a világon, ahonnan kódolt utasításokat adnak titkos ügynököknek. Cusack az egyik bevetés után, amin egy fiatal lány, egy szemtanú, életét meg akarja menteni – sikertelenül – és ezt felettesei bűnéül róják fel, egy ilyen állomásra kerül a kódoló (Malin Akerman) őrzőjének. Persze Akerman azt nem tudja, hogy vész esetén, pont ez az őrző kell, megölje őt.

Az állomást pedig megtámadják…

Nos, Cusackot azóta szeretem és tisztelem, mióta ifjú koromban láttam a „Tuti Dolog” – ban. Az osztály vagánya, és okoskája szép lassan összejönnek egy hosszú, kalandos út során. Ezúttal azonban más a történet. Miért fogott meg a film? Mert Férfit és Nőt ábrázol. Semmi modern értelmiségi és kibogozhatatlan bonyolultság, tulajdonképpen meredeken előítéletesnek is tarthatnám a filmet. Persze, a védelmező, bátor férfi, és a tehetetlen nő, ó de unjuk már ezt a macsó és hazug ábrándot! Hol vannak a való életben ilyen férfiak, és milyen undorító és megalázó ez a nőkre nézve! Úgy látszik, egy férfi se képes magát Férfinek érezni, hacsak a nő el nem játssza mellette a buta, önérzet és természetes büszkeség nélküli picsogó Barbi babát. Áhhh!

Én azonban hinni tudtam (világos, akartam is) a filmnek. Cusack végig a szakember szerepét adja, ami tipikus férfiszerep. Ő a helyzet hozzáértője – veszély van, arra képezték ki, hogy megoldja. Védelmező is: ő látja el a nő sebét kétszer, fegyverrel is ő áll helyt, és ő elemzi higgadtan a történteket (azonban messze nem egyedül, Akerman egyáltalán nem butuska szöszi mellette, holott tényleg szőke.) Cusacknak meg kéne ölnie a nőt, ám nem teszi. Többször is utasítást kap rá, de ellenszegül, vagyis van lelkiismerete. Van hatalma, és nem él vissza vele. A film készítői ezek szerint még bíznak bennünk, férfiakban. Hát bizony – örültem neki.

Pár szó Akerman szerepéről. Engem megragadott. Először is: kedves, természetes, derűs. Ő próbálja a hallgatag, néha kissé ijesztő Cusack-ot kimozdítani megközelíthetetlenségéből. Viccel, társalogni próbál, évődik vele, beugratja (egyszer elbújik a vasútállomáson előle; ráijeszt – eltűnt, nem jött dolgozni. Aztán jót nevet az ijedt férfin, de ezt is pajtáskodólag teszi, nem gúnyosan.) NŐ. Van lelke és  – él vele.

Akerman megéli, hogy GYENGE. Elfogadja, és nem szégyenkezik miatta. Amikor Cusack kiveszi a lábából a fémszilánkot, a fájdalom és a sokk hatására elájul. Lelkileg is ki van: lőpárbaj zajlott a feje fölött előtte, vagyis életveszélyt élt át, és látott egy holttestet – ő egyébként civil alkalmazott, nem kell, hogy szokva legyen ilyesmihez. Ájulása után nem pirul el, nem szabadkozik, nem hülyézi le magát. Elfogadja, hogy az adott körülmények közt ez tök normális. És ebben finoman az is benne van, hogy ez egy nővel történik. Egyszerűen egy nőnek nem kell olyan erősnek lennie (vagy annak látszania) mint egy férfinek. (Bár egy férfinek se kell mindig.)

És Akerman végül is egyáltalán nem piskóta. A film vége felé az egyik bűnöző bejut az állomásra, és akkor közvetlen életveszélyben van, mégsem omlik össze. Mert most viszont erősnek kell lenni, hiszen ez a férfi nem az ő lelkiismeretes védelmezője. Ellene fordítaná a gyengeségét, előtte nem szabad elengednie magát. Kap egy hasi lőtt sebet, és az eszméletlenség szélén meggyőzi Cusackot, hogy hagyja őt ott, és adja le az utolsó üzenetet, amellyel egy merényletet tudnak megakadályozni.

HŐS.

Bizony az. Végül – nekem kedvenc jelenetem – bár már tudja, hogy a férfi feladata lett volna őt is kiiktatni, mégis rábízza magát, amikor az injekciót ad neki. A fájdalom elviseléséhez? Vagy mégis bevégzi a feladatát Cusack? Akerman nem tudja, de hisz és bízik; lehunyja a szemét, és elalszik – talán nem örökre.

Végül Cusack haladékot ér el főnöke előtt (aki az egyik célpont lett volna) hogy eltűnjenek. Mert, ugye, ő nem teljesítette a parancsot, és a társa még él. Akerman – nak halnia kéne, Cusack  pedig másodszor szegett szabályt a lelkiismerete miatt.

Vajon együtt maradnak?

Láttam egy Férfit és egy Nőt. És el tudtam hinni, hogy azok. Jó volt megbékélni úgy másfél órára a világgal.

 

;-)

 

Zoli

Ui.: Észrevehető? Akerman végig nem eljátssza, hogy gyenge, vagy hogy a bizalma addig terjed, még életét is rábízza a férfira. Valahol ez a logikus. Sokkosan, persze, hogy gyenge valaki, és persze, hogy hirtelen irdatlan méretű stressztől sokkot kap, persze, hogy a halál küszöbén, intenzív fájdalom mellett, teljesen rábízza magát Cusackra. Ha úgy veszem, nem tesz sokat – csak megéli a valóságot. Elfogadja, együttműködik vele, és utólag nem tagadja le. Főleg nem önmaga előtt.

Bizonyos értelemben: szemlélődik?

(A szemlélődés az imádság legmélyebb foka.)