Nem vagyok naiv. Többen közületek még nincsenek 18 évesek. Vagy vagytok, de nem hiszitek el, hogy a tisztaság fontos és erény. És innen már nem fogtok visszafordulni. Figyeljetek a cikkbe épített kivezető kapukra, és ha túlzott érzéseket, vágyakat, zavart okoz, beszéljétek meg partneretekkel, megbízható barátaitokkal, olyan emberekkel, akiknek a véleményére adtok! Nem biztos, hogy jó egyedül szembenézni ezekkel a belső élményekkel! Szakembert, szexuálpszichológust, pszichológust, akár egy bölcs tanárt, nyitottabb szemléletű papot, lelkészt szintén érdemes megkérdezni. A kereszténység általában már toleránsabb a témával, mint azt a média sugallja, amely előítéletei és kényelmessége, no meg gyávasága folytán nem tájékozódik mindig kellőképpen: mi is van az egyházak háza táján.

 

Közvetlen környezetemben bizony felvert némi port ez a cikk. A portál korábbi helyén kitettem, levettem, újra kitettem. Volt aki hátat fordított nekem, volt aki gyomorforgatónak titulálta. (El tudom fogadni fogadni ezt a véleményt. Az egyiknek hányinger, a másiknak tömény kéj.) Volt aki elolvasta, és azt mondta: jó, tetszik, érdekes. Más pedig azt mondta: Zoli, én ezt nem olvasom el, mert gyónás lesz belőle. Az én véleményem az, hogy maga a cikk, a mai kor szabados szexuális piacán enyhe közepes szintet üt meg. Amitől ütős: a keret. Ugyanis keresztény újságban jelenik meg. Mi szükség van rá? Vissza is kérdezek: de hát nem logikus? Mi, hívők is szeretünk szexuális életet élni, a legtöbbünk apa és anya. Vannak felekezetek, ahol a lelki pásztorok is családos emberek. Szerintem nagyon is van helye beszélni a szexről keresztények közt, illetve keresztény portálon. Őszintén, úgy, ahogy kell. Éld meg, próbáld ki, inkább mint egy kétdimenziós képernyővel élj szexuális életet, este, amikor senki sem látja. A tisztaság megőrzése érdekében igyekeztem menet közben kiskapukat beépíteni, ha akarsz élni velük, segíthetnek a maszturbálás elkerülésében. Mert a tisztaság mégiscsak erény.

Általános vélekedés, hogy a férfiak hajlanak a hatalmi játszmákra, a hatalmaskodásra. Nos, szerintem a nők is, meglehet, ugyanannyira, csak talán más módon, más eszközökkel. Bár emancipált fogyasztói társadalmaink eléggé megtanították őket a férfias hatalmi eszközök, magatartások használatára, közben viszont igen sokszor megőrizték eleve velük lévő, ősi tudásukat is.

Miért e cikk? Azt gondolom, jobb, ha ennek a bennünk lévő ösztönnek biztonságos és élvezetes keretek közt engedünk, őszintén, felvállaltan és bevallottan szabad utat, mintha rejtegetni igyekeznénk (még magunk előtt is), és aztán így vagy úgy erjedne a psziché mélységeiben, kapcsolódna más elnyomott erőkhöz, és törne végül a tudat kontrollját lerázva, és sokszor pusztítón, a felszínre.

Igazából technikai ismertetőn gondolkodtam, amikor nekiálltam ennek a cikknek, inkább kicsit másképpen beszélve már ismert információkról, mint alapvetően újat mondva. A pornó kultúra (vagy kulturálatlanság) már úgyis eléggé elhintette tartalmát a köztudatban, hozzá képest (több évtizedes múltja van!) sok újat nem tudnék mondani. Annyira kreatív (vagy perverz) azért nem vagyok. ;-)

Figyu! Ez most komoly! Részletes technikai ismertetés következik, és elemzés. TUDOM, hogy ez szexuális izgalom keltésére alkalmas anyag. Alkalmas arra, hogy önkielégítésre „hergeljen.” Gondold meg, most olvasod-e el, vagy mondjuk partnereddel közösen, mert vele – sután kifejezve – levezetve a szexuális izgalmat, azért egészségesebb; ha házaspárról van szó, kifejezetten helyeselendő, mint egy öt perces gyönyör a WC deszkán. Ha durva és szélsőséges akarok lenni, akkor keresztény pornó fog következni. Azért keresztény, mert szándéka szerint ez a cikk a kiegyensúlyozottabb és boldogabb házasságot kívánja szolgálni. (Szerintem, aki ezt ki akarja próbálni, az elkötelezett párkapcsolatban, ha egy mód van rá, egyházi áldást hordozó párkapcsolatbantegye! De felnőttek vagytok, szépen eldöntitek magatok.) Hát, nem csak a kitűzött cél fog bekövetkezni, ez biztos. Mégis közzé lett téve ez az anyag, mert egyben a keresztény szabadság bemutatása is a cél. A cikk véleményem szerint a határig, rááll, de tovább nem mozdul. A démonok közé nem mentünk. De ítéljétek meg magatok. A jelzőtáblákat leszúrtam, a figyelmeztető feliratok kint vannak, a felelősség kb. 90%-ban a tiéd, kedves Olvasó! 10 %-ban az enyém, mert tudom, hogy lesznek, akik visszaélnek a helyzettel. Oké, irány a szakadék mélye!

A tipikus alaphelyzet: két meztelen felnőtt (ugye itt, nálunk alapeset a természetes – és elnézést, de általam normálisnak is tartott – helyzet: egy férfi, egy nő.) Egymással szemben, itt a férfi áll, talán enyhén szétvetett lábbal, a nő térdel, vagy guggol (szerintem a térdelés kifejezőbb), és orálisan ingerli a péniszt. Fokozza a helyzet egyértelműségét, ha teljesen a szájába veszi, (mélytorok technika), ha orgazmusig fokozza az ingerlést, és a kispriccelő spermát lenyeli. Pláne ha az utolsó cseppig.

Ez nem volt új, kicsit elemezném, talán a kimondás, a tudatosítás lehet részemről hozzáadott érték. A kölcsönös meztelenség részemről alapvető. A nő alárendelődése, a partner fölénye fokozottabb, ha a férfi ruhában van, de én úgy gondolom, őszintébb, ha ruhátlanok mindketten. Így a férfi is elismeri, hogy kívánja, akarja ezt a helyzetet, beleadja magát, egész valójával igenli, ami történik. Ruhában ugyanez igaz, csak ott látszólag a férfi sebezhetetlenebb, megtartja védőpáncélját. Nem kell felvállalnia egész valóját, esetleges testi hibáit, úgy tehet, hogy mindez csak a nő erőszakossága, aki lám, mitől sem riad vissza, csak hogy elérjen valamit, a másik kedvében járjon (vagyis betegesen alárendelődik, amit a férfi nagy kegyesen elfogad), illetve a végletekig fokozza a férfi fölényének látszatát. Esetleg ugye azért, hogy behálózza, lekötelezze a férfit, függést hozzon létre. A férfi részéről ez kb. ezt jelenti: „Semmit sem kell tennem, úgy is megkapok mindent.” Egyébként erről a hozzáállásról: Fúj. Kéjesen izgató, mégis ragaszkodni hozzá, szerintem egészségtelen. Alkalmilag elmegy, de hosszú távon egoistává, akár tényleg beteggé tehet, és hát aztán kimerül a dolog, több kell a kezdeti élmény eléréséhez, igazi megalázás, akár kínzás jöhet. Ezek a veszélyek, ilyenkor már tényleg célszerű segítséget kérni. Higgadtan írom, nem hőzöngök, mégis komolyan gondolom. Az előző képek mélyebben (képzelet) hatnak, jobban megmaradnak, de attól még az utolsó két-három mondat ugyanolyan komoly.

Gondolom, megint semmi újat nem mondok, de a nő testmagasságának kisebb volta, hogy a nemesebb testrészt (a fejet) a kevésbé nemesnek rendeli alá (férfi nemi szerv), hogy térdel (tipikus töredelmes póz), hogy teljesen a szájába veszi a péniszt (teljes el- és befogadás, s ne feledjük, a hímvessző a hatalom jelképe, ezért is fontos, főleg fiúk közt, a mérete. Ez a szituáció tulajdonképpen erről szól: a nő hódol a férfi hatalma előtt.) és hogy a spermát lenyeli (itt a száj a vagina szerepét tölti be, a sperma lenyelése a megtermékenyítés jelképe, vagyis a férfi nemzőerejének magába fogadása, persze nem a természetesnek megfelelő módon, s az aktus kellemetlenségének elviselése a nő részéről, szintén alárendelődést jelent, áldozatot, megalázkodást. )

Nos, kedves Olvasó, ha a tanácsom ellenére egyedül, a partnered nélkül áltál neki az olvasásnak, akkor javaslom, tedd ezt – (őszintén meglepődnék, ha kiderülne, a hormonok nem indultak be az olvasottak alapján. Persze, lehet, túllihegem a dolgot, de inkább leszek aggodalmas és alapos, mint részem legyen az úgynevezett „idegen bűnben”:Mást bűnében segíteni, arra tanácsot adni, abban buzdítani.) Állj fel, sétálj a természetben egy negyed órát, de fél óra talán jobb. Aztán folytasd az olvasást, mert még néhány forduló hátra van idelenn. Oké, jelzőtábla kinn, kötéllétra felszerelve a kikapaszkodáshoz, folytatom.

Még lehet rátenni egy lapáttal, ha a férfi a nemi szervét mozgatja a nő szájában, ezáltal teljesen vaginaként használva azt. Egyfajta lefokozás, degradáció ez is – a már megszokott következtetést akartam levonni. Alárendelődés, stb.

Másik ilyen póz maga a közösülés (el-és befogadás, megnyílás), illetve a behatolás hátulról. Ha végbélbe, szintén perverzebb a dolog, hiszen abból sem lehet új élet, az a nyílás eredetileg nem arra való. Ebben a pózban, a nő sokkal kiszolgáltatottabb, nem is látja, mi történik, védekezni sem tud(na) úgy. Természetesen az alapszituáció: kölcsönös beleegyezés, felvállalás. Minkét fél tudja, mi történik és miért. Eddig a férfi „élte ki” magát, és volt ennek készséges eszköze a nő. De már írtam: hatalmat gyakorolni, hatalmaskodni nem csak mi szeretünk. Hogyan fejeződhet ki ez fordított felállásban?

Egyértelmű: a vagina szájjal való ingerlése egy ilyen eset. Fokozottabb, ha nő áll, a férfi térdel, vagy csak odahajol. De ez kényelmetlen és nem praktikus, a női nemi szerv nehezebben elérhető, mint a férfi. Jobb, és szerintem kellően kifejező, ha a férfi fekszik, és az ő szájára „ráül” a nő. Fokozható, ha a szemkontaktus megmarad, egymás szemébe néznek a partnerek, ezzel is elismeri a férfi, hogy ő most alárendelt. Lélektől-lélekig. Mély, igaz? Egyébként a szemkontaktus az első felállásban is használható.

Hatalmaskodhat a nő úgy is, hogy az együttlét az ő orgazmusa körül forog. Ő szabja meg az ingerlés módját, mikéntjét, a behatolás módját, szögét, ritmusát, és amikor végzett, a férfi megoldja a saját örömét, ahogy akarja. Például a nő szeme láttára, de a nő segítsége nélkül. Megpróbálhat belespriccelni a saját szájába. (Beteges, „önbeporzás”.) Lehet ezt is: műpénisszel a nő teszi magáévá a férfit, hátulról. Ez már homoszexualitásra hajaz, szintén beteges, (de eddig ebben a cikkben mi nem volt az?) de két ember meghitt kapcsolatába beleférhet. Megint csak az a véleményem, jobb így megélni, őszintén, (véleményem szerint: keresztényi módon) szeretetben, elfogadásban, kölcsönösségben, elkötelezettségben, mint, hogy esetleg váratlanul és ellenőrizhetetlenül törjön elő.

Nagyon nem tudjuk, hogyan kell hatalmat gyakorolni, pedig fontos feladat. Ez egy szinten annak meg- és kiélése. (De Isten mentsen, hogy általánosítsak, és azt mondjam, erre minden párnak szüksége van. Vannak valóban kiegyensúlyozott emberek és kapcsolatok, ahol semmi szükség ilyen játékokra, esetleg csak néha, érdekességképpen. Lehet azonban valóban gyógyító hatása az ilyen szexuális játéknak. Főleg, ha van alkalom utána őszintén elbeszélgetni az átéltekről, kinek milyen volt, milyen érzést élt meg, milyen gondolatot, élményt, érzést társít a megtörténtekhez. Emlékek szakadhatnak fel, a meghallgatásban, elfogadásban sebek gyógyulhatnak be, görcsök simulhatnak ki. De figyelem, a gyógyulás folyamata nem mindig vonzó! Az előkerülő titkok, élmények taszítóak is lehetnek. Fontos a türelem, az elfogadás, de az őszinteség is. Ha elviselhetetlennek tűnik az, ami előjön, jobb megmondani, figyelve a másik érzéseire – amennyire tudunk. Meglehet, ilyenkor külső segítséget kell kérni. Ugye te, kedves Olvasó, nem vagy híve annak a még mindig széles körben elterjedt nézetnek, hogy a problémákat egyedül, segítség nélkül kell megoldani, akkor is, ha egyébként nem értesz hozzájuk. Hogy a pszichológus, pszichiáter a – már bocsánat – hülyéknek való, a pap, lelkész meg az önállótlan, gyenge akaratú embereknek. Nehogy szégyelld már magad, mert te komolyan törekszel a problémád megoldására! Szégyellje magát az, aki letagadja a problémát, aki mindig erősnek, sebezhetetlennek akar látszani, és éretlenül leszólja azt, aki tesz magáért, párjáért, házasságáért, partnerkapcsolatáért. De el se ítéld az ilyen embert! A tettét igen, őt nem! Ki tudja, valójában miért viselkedik így?)

Itt kell még valamit megemlítenem. Lehet olyan eset, amikor innen, a lélek szakadékainak mélyéről erős és vad fenevadak szabadulnak ki. A játék túl komollyá válhat, esetleg az átélt élmény rabjává teszi az azt megélőt. A józan korlátokon túl is ismétlést, kielégülést keres (prostituáltak, más emberek által is), vagy partnerét azon túl is erre a játékra próbálja rávenni, akár kényszerítve, fizikailag és/vagy lelkileg, hogy annak még jól esne. Vagyis elvész a kölcsönösség, a figyelem, sérül a szeretet. A félig komoly (és ezért is izgalmas, hiszen valamennyire valós) játék elvész. Jó erre is gondolni, amikor belekezdünk a szabadabb élménykeresésbe. Ilyenkor célszerű (magamat ismétlem) segítséget kérni! Orvosét, szexuálpszichológusét, papét, lelkészét. De nem elriasztani akarok senkit a felszabadult szexualitástól, a gondokat inkább tekintsük kihívásnak, amelyek által közelebb kerülhetünk egymáshoz. És az igazán beteges viselkedés viszonylag ritka. Azonkívül valószínű, előbb-utóbb beleütköztünk volna ebbe az alvilági démonba, így legalább több esélyünk van felismerni, nevet adni neki, és segítséggel megmérkőzni vele. Ilyen akadály esetén: ima, ima és ima. (Bár minden olvasó tudna hinni Istenben! De mások is imádkozhatnak értünk. Szintén hatékony.) Bátran, kitartóan. Ha konkrét tettekkel szeretünk is, (erre viszont mindenki képes) csodák fognak történni. CSAK idő kérdése.

Oké, itt a szakadék alja, kedves Olvasó, indulunk vissza, a szabadabb, friss levegő és a felszín felé! Remélem, hasznodra volt ez a kirándulás, profitálj belőle sokat! Azért írtam.

Boldog házaséletet! Mert ez a cikk mégiscsak azt kívánja szolgálni.

;-)

Zoli