A túlzott szűrés során észre vehető, hogy annyira kritikus lesz az egyén a kapcsolataiban, már szinte „hibakereső üzemmódban” van. Mintha arra fókuszálna, hogy mi nincs rendben. Egyszer még a kilencvenes években egy professzor említette az előadásán, hogy az emberiség az ezredforduló után egyre magányosabb lesz. Az individum kerül előtérbe. A saját érdek. Az egyedül – lét. Egyre nehezebben kötődik. Egyre kevésbé enged az érdekeiből. Folyton mérlegel. Nem akar a kontaktusokból deficittel kijönni. Pedig az alkalmazkodás során adunk és kapunk. Ellenszenves, aki mindig csak jól akar járni, minden áron. Kerüljük őt. Redukáljuk a vele töltött időt minimálisra! Igenis sokszor fejlődünk, akkor is, amikor egy helyzetből deficittel jövünk ki. Szerzünk élményeket, tapasztalatot. Javul az emberismeretünk, önismeretünk. Türelem kell ahhoz, hogy adjunk esélyt egy helyzet kibontakozására. :) Kata