Az anyag titok
Falak erdeje rejti
Kezeink áldják!
Lelki ablakok-
Lélegző téglák őrzik
A múlt árnyait
Kitárul a tér…
Tornyos, vízmosta magány
Kerete a lét!
Tükörkép csillan
Árnyjátéka köveknek
A háló szőtte térben..
Köd mállasztotta
S öröklétbe szenderült
A templomi csend..
Napfényt ízlelve
Kortalanul beszédes
A mohás cserép..
Ablaknyi sóhaj
Mozaikok villannak-
Üzen a távol!
A párhuzamok
Soha nem találkoznak
csak kivezet
Németh Zsolt László versei