Címke: nők

Őszintén? Néha tele van a t…m veletek, mai csajok!

Amire nevel ma a világ a férfival szemben.

Önteltek, makacsok, csúfolódók, értetlenek, együttérzésre képtelenek, gőgösen büszkék, férfimód élni akarók, egyre inkább erkölcstelenek vagytok. Tisztelet a kivételnek, ami néha úgy érzem: egy – kettő, ha akad köztetek.

Férfiakra nem hallgatók, de magatokat a végletekig kiszolgáltatók vagytok, akiknek a jelszava: „Én, Nekem, Enyém.” Elfelejtitek, hogy családban éltek, és birkamód bevesztek mindent, amit a fejetek fölött mondanak. Nem tiltakoztok a kevesebbb GYES ellen, nem szóltok, hogy többet szeretnétek a természetes közegetekkel, a családotokkal lenni, nem tiltakoztok, ha egy józanul gondolkodni képtelen, és gátlástalan feminista nő azt hirdeti, akkor lesz kánaán a Földön, ha az összlakosság 10% – a lesz férfi, nem szóltok, ha feminista nőtársaitok lehülyepicsáznak, mert szeretetből kiszolgáljátok férjeteket és gyermekeiteket, mert szerintük csak az a jó, ha a család szolgálja a nőt. Hallgattok, amikor a feministák a családotokat simán parazitáknak nevezi, és két szalmaszálat

Kész.

nem tesztek keresztbe azért, hogy elmondjátok: szeretitek azokat, akikkel együtt éltek; és felnéztek, igyekeztek felnézni, vagy legalább szeretnétek felnézni életetek párjára. Hogy a nő – nő szerelem számotokra beteg agyrém, és nem reklámozni, de gyógyítani kéne.

Hogy nem viselkedtek NŐ – ként. Nekünk se segítetek, hogy jó vezetőitek legyünk, hogy felnézhessünk magunkra, és megéljük: Férfiak vagyunk. Hogy kihívásokat keressünk, újraépítsük a férfihierarchiákat az életünkben és a férfibarátságokat, mert van, amit igazán férfi a férfival tud megbeszélni.

Na, abbahagyom, mert éppen az én benső udvarom sem patyolat tiszta, és ha valaki azt mondaná: „Zoli te egy csőlátó hatalommániás vagy” – azt kéne mondjam: „Öreg, bár ne lenne igazad!”

;-)

Zoli

Nőnapi Szépség válogatás

Minden vélemény számít!

Nők. Arcok. Nevek. Típusok.

Az Angyali

A Kihívó

A Vidámság

Az Ártatlanság

Az Érzékiség

Az Izgalmas

Az Érett

Az Egzotikus

;-)

Zoli

Szeretem a nőket

Minden vélemény számít!

Szeretem a nőket. Úgy, ahogy vannak. A legkisebbtől, aki még csak felsírt, a legvénebbig, aki már menni se tud, és egyetlen fogával immár enni se. A termékeny korúak pedig lenyűgöznek. Szeretem az izgalmas bizsergést, ami átjár a közelükben, ahogyan finoman, vagy keményebben eljátszunk egymással. Vágyom az intim közösségre eggyel, egyetleneggyel. És kell a torta egésze. A hab a tetejéről, az édes tészta és krém középről, és a fekete, kemény égettje alulról. Akkor is a magamévá kívánom tenni, ha utána betegen fekszem napokig. Szeretném tudni, mi van a nő lelkében, szeretném elhordozni, mi van a nő lelkében, szeretnék rácsodálkozni, mi van a nő lelkében! Finoman gyógyszert sóhajtani rá, ha éppen az kell. Vagy megcsiklandozni. Vagy megsimogatni. Vagy lágyan megcsókolni.

Boldogabb nőket szeretnék magam körül látni. Nem mert jó vagyok, hanem mert ez az érdekem. Boldogabb nők = (hosszabb távon) boldogabb férfiak. És persze ez fordítva is igaz.

Her – A nő

Minden vélemény számít!

Majd a végén érted meg, miért 18+-os. Most nincs lelki gyógyszer. Ez a cikk szerintem nem olyan.

Spike Jones filmje („her” magyar címe „A nő” ) még nem túl régi. Érdekes elmejáték egy energiaentitás (mely itt programként szerepel) és egy férfi szerelméről. A túlvilágról alig tudunk valamit, és az információk nagyon-nagyon nehezen ellenőrizhetők, (ezért megértem pl. Csernus dokit, hogy ő korrektül kizárja az egészet az életéből. Ő abból indul ki ami van. Mi hívők is ezt hisszük magunkról, csak nálunk máshol van a középpont. Wurst, mindegy, a lényeg a jóakarat.)

No szóval, Samantha (akinek a dögös Scarlett Johanson adja a hangját, és itt említem meg a főszereplőt, Theodore-t, Joaquim Phoenix játssza, aki a gonosz császár volt a Gladiátorban! Most meg egy csupa szív és mégis férfias férfi. Baszki, mire képes! Ha nem írom ezt a cikket, és nem kell megnézzem a szereplők névsorát, az életbe rá nem jövök! Nem jutok szóhoz.) igazi álomnő – Scarlett Johansonnal kezdtem a mondatot! :-) Mindig vidám, energikus, érdeklődő, alkalmazkodó, őszinte, de azt is megmondja mit szeretne, tele van szereteteljes meglepetésekkel, és hogy Theodor-t még inkább magához kösse, még egy fiatal lányt is beszervez, mert őáltala lehetne teste. Egy álomszép kapcsolatot élnek meg.

DE.

Samantha megismerkedik egy másik entitással, és kezdi megismerni önmagát, addigi rejtett lehetőségeit, és Theodor – hoz fűződő szerelme inkább béklyóvá kezd válni. Ráadásul, mivel sok számítógépen képes futni, mint kiderül, egyszerre több, mint 6000 emberrel beszél, és 641 – en szerelmesek belé. Valószínű ő is beléjük. Theodor érzi, hogy Samantha kicsúszik a kezéből, és valójában nem ember. Szereteteljes, de mégsem ember. És semmit sem tehet Theodor ez ellen. Végül Samantha eljön elbúcsúzni, azt mondja (végül is végig őszinte volt) hogy most csak Theodor-ral beszél, és új világokról, az egység és lehetőségek új honáról mesél neki, ahová most már végképp költözik. Theodor testi korlátai túl szűkek számára, (valamikor ő érezte kevesebbnek magát, mert nem volt teste), és ha Theodor képes lesz arra járni, akkor feltétlen várja. Felteszem, földi sorsa után. Samantha identitása homályos előttem, hivatalosan ő egy program, de a viselkedése inkább emlékeztet egy test nélküli lélekére.

Végül a záróképben Theodor együtt ül egy napfényes tetőn egy barátja társaságában, akit szintén operációs rendszer szerelme (egy másik, egy férfi) hagyott ott ugyanezért. Remény a fájdalomban, nem veszett el minden. A barátság marad és bele lehet kapaszkodni.

Azt hiszem, ma nagyon sokan nézünk szembe ezzel a kihívással: egyszemélyes közöséggé kell lennünk. Igazán mélyen nem oszthtajuk meg magunkat mással, a szerelem nem azt adja, amit vártunk tőle. Érdekes, a szerelmes fimek sokaságában a szerelem és fájdalom, halál összetartozik, valahol tudjuk, nem a szerelem, és nem a párkapcsolat tesz boldoggá. Vannak pokoli kapcsolatok, és van, néha, mikor egy gyönyörű kapcsolatban arra ébred valaki, hogy űr van a szíve mélyén. Hogy hiába pénz, jó állás, szerető asszony – kell valami több. És jön a kínzó érzés, hogy: de mi?

NAGYON NAGY DOLOG ÁM EMBERNEK LENNI!

Még valamit megosztok, nem bírom magamban tartani. Áld meg, Uram ezt az ügyet!

Nem, nem ő íSonja, de emlékeztet rá. Mondjuk Sonjának hosszabb volt a haja.

Nem, nem ő Sonja, de emlékeztet rá. Mondjuk Sonjának hosszabb volt a haja.

Ma kurvázni voltam. Élő nőt akartam érinteni, érezni a teste melegét, hallani a hangját, érezni az illatát. Könnyen el tudom intézni magamnak az orgazmust, (katt, katt, pornó, kész) nem ez volt a fő cél. Szép helyen voltam, mindegy, honnan volt rá pénz, egy nagyon szép, szőke, moldáv lánnyal, Sonjával csináltuk. Fél óránk volt, többet nem tudtam fizetni. Viszont rendes volt, 10 eurot elengedett. Már ez jól esett. Kis női jóindulat.

A legszebb pillanat az volt, amikor masszírozni akartam, de az utcáról jőve hideg volt a kezem. Ő a meleg szobában nagyon meleg, szinte forró volt. Odamentem a vízcsaphoz, és forró vízzel kezet mostam. Láttam, hogy jól esik neki.

Érdekes, hogy nem mertem megengedni, hogy szeressen engem. Tehát testileg örömöt okozzon. Kiszolgáltatottnak éreztem volna magamat. Annyira megszoktam, hogy én adok. De ez nem egészséges, az egészséges ember elfogadni is tud, sőt kérni, ha kell. Mindegy, fél óra alatt ennek nincs jelentősége. Nagyon – nagyon érdekes tapasztalat volt (pedig tök logikus) hogy a gyönyörű nők is „”” csak „”” nők. Szándékos a háromszoros idézőjel. Ugyanannak örülnek, ugyanott jó nekik, ugyanarra figyelnek – és ez jó, hogy így van. A Gizi otthon éppolyan értékes, mint a Michel Wild. Jó volt ezt megtapasztalni. Szerettem volna, hogy elmenjen (nem, valójában nem vagyok ennyire jó, de most a szépről írok, a csúnyát szégyenlem. Higgyétek el, a lelkivezetőm még soha nem unatkozott gyónáskor. Ez a Földön természetes. Nem örömteli, de elfogadható.) Nem sikerült neki, és sajnálta. Ez is olyan jól esett. Megmagyaráztam neki, hogy egyszerűen nem ismerjük eléggé egymást, ezért nem tudta elengedni magát. Az öröm nagyon intim érzés, nem mindig könnyű kimutatni, megélni mások előtt. Pláne, ha intenzív. Bár én sírni nem szeretek mások előtt. Akkor inkább hallgatok, befelé nézek, csendben folynak a könnyeim, ilyenek.

Igazából nekem sem állt fel. Életkorból is jön picit, negyven évesen már elég sokszor láttam meztelen női testet, és hát a pornó. Nagy konkurencia. Jah.

Úgyse az orgazmus volt az igazán fontos. Bár ez igazi együttlét se volt. Nem adhatta a szívét. Éreztem, és megértettem, hogy nem engedhet magához közel. Mármint lelkileg. Ez egyszerűen önvédelem, a kliens nem válhat túl fontossá a számára. Ki is rúghatják miatta, és ő most ebből él. Hogy így bűn, úgy bűn, arról nem írok, ez úgyis egyértelmű. Meg biztos van barátja. Meg messze lakik. Meg őt olyasmi köti le, ami engem nem, és fordítva.

De örülök, hogy elmentem, hogy kicsit megismertem ezt a világot is – valamennyi lány nagyon kedves, (őszintén, ez otthon mindig így van? Nem lenne jobb, ha kevesebbet kéne a pénzért hajtani a nőnek, és meleg, békés családi fészek várná a párocskáját? Nem lenne jobb, ha kevesebbet kéne hajtani a pénzért a férfinak, és többet lehetne ebben a kedves, meleg, családi fészekben? Építené, fejlesztené, célokat tűzne ki benne, ilyenek. Tudom, hogy húszmillió lépés odáig az út, de gondolkozni azért már most elkezdhetünk róla.) és nem szégyenlősek. Ja, vissza a bordélyba. Viszont bármit nem lehet, úgy vélem, minőségi helyen voltam.

Azért szeretném ezt az Úr elé vinni, ő mondjon erről véleményt, de ne újat, inkább erővel töltse fel a régit. Viszont jó volt megszeretgetni ezt a lányt. Bár bevallom, ugyanolyan magányosan léptem ki a bordély ajtaján, mint ahogy beléptem. Csak most, órákkal később szépült meg bennem az egész. Viszont iszonyat drága, ezért a kis illúzióért én nem tudok ennyit fizetni. És bizony, csak illuzió. Nem az intimitás miatt épülnek ezek a helyek. Mert a prütty-prütty, az nem intimitás. (Mármint önmagában.)

Uram, meg sem kérdezem, mikor adsz építő kapcsolatot nekem? Majd amikor akarsz, igaz? Tettél már annyit értem, hogy ez nekem elég is. Elég nekem a mai nappal, a következő órával tisztában lennem. Elég a mai napnak a maga baja.

Azért segíts ezt megbánni! (Magyarul nem újra megkeresni. Illúzióval nem lehet jóllakni.) De ez csak a saját erőmből nem fog menni. Mert összeségében mégis szép volt. Na ennél zavarosabb cikket se írtam még! Mindegy, ma este nem akarok ennél tisztábban látni. De ha nem tudom majd jó szívvel olvasni a Szentírást, és tenni, ami benne van (nem az öldöklős és átkozós részeket, hanem a szolgálós és megbocsátósakat) ÉS nem rúgsz páros lábbal fenékbe, én morci leszek ám! Akar a fene elkárhozni. Vagy akár csak csúszni afelé.

Ölel: fiad, Zoli

(Remélem, megsejtitek Őt a cikkek mögött? Engem dicsérni értük majdnem az lenne, mint a postást dicsérni a kapott csomagért. Hát ő adta fel? Csak kézbesíti. Néha a lapot csak „Reggeli prófétának” hívom, mert a prófétálás lelke szól benne általam. Hogy nincs lényegi különbség eközött, meg amit egy egyszerű és hitetlen újságíró ír, csak a stílusa ennek rosszabb? Hát ha jó ember, még ha vallástalan is, csak használja az Isten! Akkor is, mikor szegénynek fogalma sincsen róla! A mi kicsinységünk, és szűklátókörűségünk Őt azért mindenestül nem korlátozza! Elképesztően kreatív, és nagyon szerelmes!)

(Sóhaj.) A kurvincás rész miatt 18+ osá kell tennem a cikket. Egymás után kettő ilyen is. Meg lesz a kép a lapról.

tesótok, Zoli

Alekszej, a rivális

Minden vélemény számít!

Nem, nem ő az. Emellett a srác mellett vért kéne izzadnom, ha a fellépése is van olyan, mint a külleme. De azért vannak takltikák, játszmák, és ő is lehet kialvatlan...

Nem, nem ő az. Emellett a srác mellett vért kéne izzadnom, ha a fellépése is van olyan, mint a külleme. De azért vannak taktikák, játszmák, és ő is lehet kialvatlan…

A közeli Sparban dolgozik. Fiatal, energikus fiatalember, kellő önbizalommal. És nem engedi át a háremét csak úgy. Mert a szelet ő is szereti csapni a kolléganőinek.

Először akkor figyeltem fel rá, amikor Sonjával visszajöttek a boltba – valamit be kellett szerezniük a közelből. Sonja (izgalmas, szőke, szerb nő, kb. 50-es, és egyértelműen domina. Flört igen, de vele élni…. brrrr. Inkább Szilvi, az egyetlen magyar lány. Kedves, mosolygós, bogárszemű, okos, szívós és szép. Nő a javából.) – tehát Sonja vele nevetgélt, és váltott pár bizalmas pillantást. Tegnap ugyanezt velem csinálta. Khm.

Na jó, én a feleségemen kívül úgysem akarok más nőktől semmi egyebet, mint némi flörtöt. Nincs telefonszám, nincs randi és nincs szex. Bár egyszer-kétszer hajszálon múlott, de szerencsére a nőknek is vannak erkölcseik. Vagy szimplán bátortalanok, de legalább nem volt okom összeomlani önmagam (és a Megváltóm) előtt. Végül is nekem igazából mindegy, miért maradhattam erkölcsös. Ami fontos: az maradhattam. Tehát: osztozom én a hölgyeken szívesen. Alekszej úgyis fiatalabb, naponta együtt van velük, meg minek a fölösleges konfliktus?

Hát ezt a fiatalember nem így gondolta. Egyébként semmi rendkívüli: egy, az utamban felejtett bevásárlókocsi, ha ő van a pénztárnál, finoman várat: éppen segítenivalója akad másnál, vagy megbeszélnivalója a szomszéd pénztárossal. Türelmes fickó vagyok, hagyom a szúnyogokat, had döngjenek. Az elefántbőr sokat kibír. Azért a bevásárlókocsit odébb toltam, ha Alekszejnek kell, majd utánamegy, a pénztárnál nem helyezkedem türelmes, várakozó pózba, amíg beszél – tudd, csak barátom, hogy most más dolgod lenne, mint trécselni. Stb. Ha a karate edzőm lenne a helyemben, ő fele ennyit se várna – öreg, itt munka van, a kisebbrendűséged ne most kompenzáld!

A fiú is tart picit tőlem. Nem meri a korlátokat túlságosan feszegetni, én meg hálás vagyok, hogy nem kell böszmébe átmennem. Szívesen elhordozom mások terheit – egy bizonyos mértékig. Ha Alekszej törleszteni akar, mert a kolléganői zavarba jönnek (és nem kellemetlenbe!) a bókjaimtól , hát tegye. Amíg igazán durvába nem megy át. Nem szeretnék morci lenni rá. Konkrétan a parkolóban megejtett pár pofon során én is kaphatok. És én vagyok az öregebb. Ha pedig én töröm el az ő orrát, hogyan nézek legközelebb a szemébe?

Szóval jobb észnél lenni.

;-)

Zoli

Harc a nők kegyeiért. Nem, mi nem így csináltuk volna. Két átlagférfi ökölharcából a méltóság az első, ami elvész. Szinte mindig durva, közönséges, és ijesztő. Néha mégis meg kell tenni. Szerencsére csak nagyon néha.

ui.: Neeem, ez az ügy kettőnk közt véletlenül sem olyan egyszerű, mint hittem. Gondoltam, udvarias leszek és figyelmes; Alekszej majd látja, hogy nem hordom fenn az orrom, szépen kiegyezik velem, és leszünk cimbik. Ez a srác nem ilyen. Háromszor zsebelte be fölényesen az udvariasságom és visszahúzódásom. Nem lett tőle együttműködőbb, sőt átment vagány pöffeszkedőbe.

Nagyon kíváncsian várom a mai bevásárlást. Remélem, Alekszej dolgozni fogsz. Remélem, összefutunk. Nos, érzem, ahogy az adrenalin elárasztja a véremet, és szaporább a pulzusom. Mmm, izgalmas élni. Jó férfinak lenni.

Ui2: Ember tervez, Isten meg az orrára koppint szelíden. Alekszej ma elbűvölő volt. Na, nem a „nyelvem a fenekedben” módon, egyszerűen csak normálisan, tisztelettudóan és együttműködően viselkedett. De jó, hogy nem kezdtem dölyfösen, törleszteni akaróan viselkedni! Mert ez a vágy volt a szívemben. Nos, ha beáll az ismeretségünk egy elfogadható szintre, én örülök, hogy elfelejthetek egy lényegtelen konfliktust, és nem kell felemlegetnem egy jelentéktelen kakaskodást.

Hála neked Béke Királynéja, Szent és Alázatos Úrnő, hogy közbenjártál értünk! Te igaz és tiszta NŐ.

Mese két mai, modern, jólelkű nőről

Minden vélemény számít!

Két történetet mesélek el. Igyekszem értelmezni is, és következtetéseket levonni. Bátran lehet velem vitázni. Nem a TUTI-t mondom. Csak a véleményem.

Első Mese: Menny és Pokol

Futottam a közeli kis folyócska partján. Mások is szoktak, rossz az állóképességem, a karate edzőm tanácsára gyakorlom az iramfutást. Rám fér. Elértem a helyre, ahol a formagyakorlatokat szoktam gyakorolni, de mivel most beleadtam mindent, hát ki voltam fulladva. Egy kedves, fiatal nő ült a közelben, mellette bicikli, biztos éppen szünetet tartott ő is. Levetettem magam a pihenőre, sapka le, fújtatok. Látja, ki vagyok, résztvevően pillant felém. Mit mondjak, jól esett. Még köszönt is, Ő előre!

Kezdtem magam jól érezni. Felálltam, odamentem hozzá, lehajoltam hozzá (ült) és mondtam, kérnék valamit. Rögtön megkínált a jeges teájával. Hát majdnem szétfolytam a kedvességétől a betonlapok repedéseibe, de azt már mégse, inkább mosolyogva jót húztam finom italából. Megköszönöm, majd kibököm, mit is szeretnék. Olyan gyakran gyakorlom itt a katákat, de az emberek sose vetnek rá szinte egy pillantást se, úgy tesznek, mintha a leghétköznapibb dolog lenne, hogy ott harcművészetet gyakorolnak, nem néznél meg, mit tudok? Olyan jól esne. Meglepoődve ráállt, nem igazán tudhatta, mit is jelent a kifejezés: „Shotokan karate kata”. De jó. megnézi, úgysem tart két percnél tovább.

Beálltam, a „Bassai Dai” –t (Törd át a falat!), nagyjából szépen meg is csináltam, (az edzőm nem osztaná a véleményem, de ő ezért is edző, neki ez is a dolga) harci kiáltás, ritmusos mozgás. A lány gratulált, és mint a szél, eltekert. Én fapofával folytattam az utam.

Megkaptam, amit akartam, és elveszítettem, amit szerettem volna.

Szerintem ez a lány megijedt a bennem lévő harcostól. Rögtön az futhatott át a fején „addig jó, amíg a levegőt üti, és nem engem.” Mit tehetnék? Eszébe se jut, hogy attól még, hogy tudok harcolni (sensei, ne krákogj! Picit igenis tudok.) nem verek szét mindenkit magam körül? Már nem vagyok bizonytalan kamasz, aki azt hiszi, ha nem a győzés mámorában él, akkor nem is ember. (Ismerős szólam a média, a politika, és egyszerű hétköznapi életünk bizonyos tájairól?) Pláne, nem a gyengébbet? Hogy erre az erőre ő számíthatna is, ez őt szívesen védelmezné is, ha kell? Hogy ez nem csak harcolni, de dolgozni is tud? És akár nagyon szívesen érte? Mert különben haszontalan, és a haszontalan dolgok helye a szemétdomb.

Megfizetem minden fillér árát, hogy férfias férfi legyek. Egy picula nem marad a zsebemben. Csak bele ne keseredjek, mert az önsajnálat és a gőggé merevedő büszkeség még senkit nem tett boldoggá. Uram irgalmazz nekem, nyomorult bűnösnek!

A legjobb barátom lemacsóz, és nem érti, hogy enélkül az erő nélkül nem lenne békés demonstráció Pesten, nem lenne Férfiak Lapja, se kockázatvállalás, se Krisztus neve nem lenne hirdetve az utakon és tereken. Mint ahogy ez a barát ezeket nem is teszi, és az ő ereje a rendszerből származik főleg, melynek tagja, nem az Úrral való tiszta és erős kapcsolatából. Pedig kellene ő a világnak, mint dicső és fényes Férfilélek, Férfiszellem. De már belefáradtam, hogy a kishitűségével küzdjek, és megtanultam, nem az én dolgom mások kishitűségét megszüntetni. Csak segíthetek, azt is korlátozottan, de hinni és a hit mellett dönteni mindenkinek magának kell. Ha senki sem követ és hallgat rám, engem az én Atyám akkor is magához ölel és megvigasztal. Kénytelen szegényem, vagy megkeseredek.

Nyugi, ilyenkor még csdak ijeszt. Esélyt ada visszavonulásra, és maga is megkönnyebbül, hogy nem kellett harcolni. A következő lépéstől már nincs visszaút, mint a vízesés előtti utolsó pár méter. Még nem zuhansz, de már nincs természetes erő, ami megállítson.

Nyugi, ilyenkor még csak ijeszt. Hiába fut, morog. Esélyt ad a visszavonulásra, és maga is megkönnyebbül, hogy nem kellett harcolni. A következő lépéstől már nincs visszaút, mint a vízesés előtti utolsó pár méter. Még nem zuhansz, de már nincs természetes erő, ami megállítson.

Második Mese: A Farkas – Én

Utaztunk a fiaimmal hazafelé üdülésből. A vonaton leültünk, közelünkben elvált anyuka kislányával. Titokban méreget, nekem is szimpi, a kislánya is ott sündörög, elkezdünk beszélgetni. Félszavakkal leteszteljük egymást: múlt, csalódások, elképzelések, tervek, természet. Alakul a dolog, érzi farkas ösztöneim éberek szüntelen tapogatom környezetem, ki mit csinál, hol van, mi történik, és főleg ebben a rendszerben mit csinál, és hol van az én két fiam? Tetszik neki, megállunk, át kell szállni, automatikusan oltalmamba veszem az ő holmiját is, és figyelek az ő lányára is. A harcos innentől az övéké is.

Aztán az átszállás után minden összeomlik. Mert az Élet kaland is. Engedem a fiaimat a vonaton messze elcsavarogni. Ismerkedjenek a világgal, játszanak, legyenek kezdeményezők és bátrak. A nő lánya persze nem mehet. A pokolba kívánom a nők állandó, számomra agymenéses szintű biztonságra törekvését. Mi baja lehet a gyereknek? Csúnyán néz rá valaki? Visszajön, elmondja, és megyek is elsimítani az ügyet. Ezt a lányával is szívesen megtenném. Annából kibukik, hogy hiszen kieshetnek a vonatajtón.

Puff!

Erre nem gondoltam. Sprint a gyerekek után, és azonnal, nyugodtan, értelmesen elmagyarázom, hogy mi történhet, ha az ajtóval játszanak. A lehetséges érzelmeket sem kihagyva, az övékét és az enyémeket is. Nem kell, kiessenek. Csak lógjon a sötétben a kinyílt ajtón, és rémüljünk mindketten halálra, míg vissza nem húzom a biztonságba. Őszintén: kinek hiányzik ez? Mindkét gyerek bólint, megértette, én pedig bízom bennük. Tudják, nem okoskodok, azt tanítom meg nekik, amire szükségük van, és bízom képességeikben. Vagyis az ügy lezárva.

Visszamegyek Anna mellé, és megnyugodva beszélgetek tovább. Rajtam kívül mindenki halálra van válva, és érzem, hogy könnyelmű, felelőtlen alaknak tart. Nem vitatom az ő álláspontjukat, de elmondom az enyémet. Kockáztatok, mert az Élet kaland is, és játék is. Ezt a fiaimnak is meg KELL tanulniuk. Meg hogy vannak szabályok. Kiszámítható kockázatot vállalok be, nem vagyok vérbeli kalandor. Az ajtók kérdése egyszerűen nem jutott az eszembe. Korábban metrón utaztunk, ott az ajtók elektromosan vannak zárva, míg a szerelvény meg nem áll. De ez vonat volt. Amint Anna figyelmeztetetett, rögtön intézkedtem. Mert attól, hogy én vagyok a csapatkapitány nem minden hatalom, nem minden tudás és nem minden felelősség az enyém. Nem én vagyok Isten. Anna valójában a maga nőies módján nagyon jól kiegészített engem. Legyinthettem is volna: ugyan, elhanyagolható kockázat, de ha a gyerek ezt szokja meg, hogy az ajtó nem veszélyes, évek alatt, már nem elhanyagolható a kockázat. Meg ez annyira veszélyes, csak ha a halálos rémületet veszem is – és a gondatlanság miatti bírói eljárást még meg sem említettem – hogy haladéktalan intézkedést követelt a dolog. Meg is tettem. Úgy vélem,mnt férfi és mint apa minden tőlem elvárhatót meg tettem, és nem is történt baj. Az ellen, hogy mások a valóságot a félelmeiken és nem a konkrétumokon keresztül szemlélik, mit tehetek? Megrémülnek, mikor éppen elhárítottam a veszélyt. Gyerekek, ti nem mozogtok együtt a valósággal! Néztek, de nem láttok! Mentségetekre legyen mondva, kívülállóként ez kicsit mindig nehezebb. Hogy megtörténhetett volna? Létezik a Földön teljes biztonság? Merő gyerekes ostobaság a tartalma annak a közmondásszerű mondatunknak, hogy: „Kilépsz az utcára, és a fejedre esik egy tégla”? Legyünk józanok! Mindig rászorulunk Mennyei Atyánk óvó irgalmára.

Így hát az igazi kérdés nem az, kiesik –e a gyerek a vonatból, hanem az Atya oltalmában történik – e ez, vagy kívüle? (Ezt a kérdést nem fejtem ki ehelyt, legyen mire rákérdeznetek.)

De az én személyes kérdésem: van olyan nő, aki hajlandó nőstényfarkassá változni néha az oldalamon, és a csapát követni az éji vadonban? Aki velem vonyít a Holdra, és árkokat ugrik át? Aztán hazamegyünk, és lesz ő mamamaci én meg papamaci a bocsokkal. Néha meg két dolgozó ember, mert dologtalan nőt nem tűrök meg magam mellett. Pénzt elvben nem kéne keressen (gyakorlatilag akkor felkopna az állunk), de dolgoznia muszáj. A maga szintjén a gyerekeknek is. Az meg nem kérdés, hogy nekem is. Hogy lehetnék különben családfenntartó?

;-)

Zoli

Női szépség – ezúttal kevesebb erotika, több költőiség

Minden vélemény számít!

Aki szeretne sok és nagyon szép nőről készült képet megnézni, játssza le ezt a videót! Én sajnos a címén kívül semmit sem értek belőle (A lélek sötét éjszakája), de mivel a hangulat átjön, én ezzel úgy el is vagyok.

Loreena McKennitt az előadó.

;-)

Zoli

Szeretni a nőt

Minden vélemény számít!

Lassan negyven vagyok. Múltkor az egyik fényképen megláttam a mélyülő ráncokat a szemem sarkában, és pocakom is van. Nem nagy (szerintem), de azért ott domborodik. Szóval öregszem. Találkoztam már néhány nővel: ilyennel is, olyannal is. És örülök, hogy köztük élhetek, jó velük találkozni nap, mint nap – mert, mind sok férfitársam, bizony kicsit szerelmes vagyok az összesbe. (Oké, oké, csak kicsit!) Igen, elfogult vagyok, és egy romantikus ökör. De azért teljesen nem dobom félre a józan eszemet.

Először is ott van Erzsi. Vonzó, ötvenes, konzervatív nő. Egyszer pironkodva mesélte, hogy rajtakapta az egyik fiát, hogy női fehérneműreklámokat nézett az interneten. „Az a sok csinibaba, a magát kellető pózokban! Tudod, Zoli!” Erzsi a családjáért él, szereti és nagyon jó barátja gyermekeinek. Felnőtt fiai még mindig szívesen beszélgetnek el vele – és szerintem leváltak már róla lelkileg. A férje pszichiátriai eset, és gyógyíthatatlan, mert ezt be se látja. Egyszer meggyanúsította Erzsit, hogy szexuálisan játszadozik a saját fiával, mert úgy néztek tévét, hogy a lábuk egy takaróval volt betakarva. Máskor úgy megrázta őt, hogy Erzsinek át kellett menekülnie a másik szobába, hogy nyugodtan tudjon aludni. Tudom, van rosszabb is, de hát Erzsi igazán széplélek, ő úgy nőtt fel, hogy a szülei kölcsönös szeretetben, és minden nézeteltérésüket egy hangos szó nélkül el tudták rendezni. A férje jó ideje külföldön dolgozik. „Így ki lehet bírni. Megy a szekér”, mondja, és simán elhiszem róla, hogy nincs senkije. „Tudod, Zoli, a férjem adja haza a több pénzt, de munka terén sokkal többet teszek le én az asztalra. És szívesen tennék le még többet, sőt kedvességet, gyengédséget és megértést is – de hiányzik a „kérem szépen”, a „köszönöm szépen”, a „de örülök neked”, meg a váratlan puszi az arcomon, a számon, a nyakamon – és ezeknek a gesztusoknak a társai.” Ő az angyal típus. Na, őt aztán nem nehéz szeretni.

Adél fiatal, ambiciózus, vonzó. Férjének második felesége, és bizony ő hajtotta ki a házasságot. Kemény nő. Amikor kinevezték a munkahelyén osztályvezetőnek, két héten belül sarokba állította az egész csapatot (férfiakat is, akik minden híresztelés ellenére ilyenkor valójában kiszolgáltatottabbak, hiszen köti a kezüket a híres lojalitás a feljebbvaló iránt, és hát a lovagiasság. Hogy egymás közt mit morognak, arra rajtuk kívül úgyse figyel senki.) Adélnak van egy cseppet sem titkos udvarlója, immár évek óta. Órákat volt képes várni a nőre, míg az dolgozott, csakhogy a munka végeztével láthassa pár percig, és engedélyét kérje, hogy hazakísérhesse. Adél azóta lakóhelyet váltott (nem a lovag miatt) és most csomagokat kap. Rózsával, illatos parfümmel befújt játékmacival, (ami a doboz levegőtlenségében kissé, khm, büdivé válik), minőségi könyvekkel. Adélt eléggé idegesíti. A kolléganői viszont irigylik. Na ja, ők nyugiban vannak, nem nekik kell ezt a kéretlen, és intenzív figyelmet elviselniük. Bírom Adélt, de örülök, hogy már nem kell a keze alatt dolgoznom – beza, főnököm volt. Ő a modern, emanci típus. Akiből hétköznapokon napi nyolc óra nekem bőven elég. Pedig amúgy tényleg jó fej. És még csinos is.

Gerti, aki bizonyos dolgokra vak. Ő az, aki otthon mindent megszab. Gyula, a férje, előfordult, hogy tíz percen belül tíz különböző kérésnek tett eleget, ami között szerepelt a „csukd be a hűtőajtót” és a „tedd helyére a széket” is – mindkettőhöz állítólag Gerti volt közelebb, csak hát az éppen menő tévéműsor jobban érdekelte. Gerti házassága tökéletesen működik, amíg az van, amit ő mond. Ellenkező esetben – nos, Gyula már aludt nálam. Na, Gerti az a nő, akit okosan kell szeretni. Először is Gyula, maga ezt mondja róla: „Zoli, a gyerekeimet nézem. Igaz, Gerti már rég nem nyújtja azt, amire nekem, mint férfinak szükségem lenne, de legfeljebb többet vagyok a barátaimmal. Pecázni szoktunk, és akkor sok mindent megbeszélünk. Messze nem az, mintha az asszonyom ölelő karjaiban mesélhetném el az életem apró-cseprő eseményeit – de mégis érzelmi támasz. Meg, tudod – teszi hozzá szemlesütve – ott a pornó. Sokszor dögunalom, mindig ugyanaz, meg kétdimenziós világ, és sokszor úgy érzem, kiéget, kivesz belőlem valami fontosat (és igazán beteg dolgokat még csak nem is néz állítólag) – de konkrétan a semminél mégis több. Hogy együtt öregszünk-e meg Gertivel, kérdés. Szerintem sokat elárul a terveimről, hogy elkezdtem letisztázni a tulajdonviszonyokat, és ügyvéddel, papíron. Azért az előtt szeretnék elválni, mielőtt másik nőt keresnék magamnak, meg a gyerekek nagykorúságát jó lenne megvárni. De nem tudom, sikerül-e ezt megtartanom.”

Magánvéleményem, hogy Gerti is itt él a Földön, köztünk van, ki kell valahogy jönni vele is. De ő tényleg vak a mellette élő ember szükségleteire. Komoly hiba elfelejteni, ha kapcsolatba kerülünk vele.

Zoli