A férfi, akinek sorsa Kalandornak lenni – de Jó úton járó Kalandornak. András, a Kulcsszó: Mértékletesség!

Bocs, egy személyes az elejére. Kedves Szalai Vivien! (Csúnya szó és csúnya szó.) Mi a p…nak írtad meg a Hamis gyönyört? A legképmutatóbb cím, amit valaha olvastam. A könyv egész végig arról szól (oké: szerintem), hogy milyen jó kurvának lenni, és micsoda csodálatos, lenyűgöző és tragikus sors egy igazi Nőé, egy hetéráé, egy luxusprostié. Oké, ahogy a férfiban ott a Kalandor, a nőben ott a Hetéra. De basszus, nem így mutatom meg a nagyközönségnek! A felszabadítom szexuális hatalmam és kiárasztom NŐ – i mivoltom a férfiakra, nem így működik!

A)Első számú borzalom: élek egy látszat tisztességes életet, és közben fél világ kurvája vagyok, vagy B)  <És te sztem erről írsz> Légy igazán örömlány, csináld pénzért, és légy magányos, önsajnáló, és kárpótold magad luxussal! Ez baszki életmodell egy nőnek? A főhősnő végig azt tanítja, hogy mindenért kárpótol a pénz szaga. (Én már szagoltam. Mi olyan élvezetes benne? Büdös papír szaga van.) Meg lehet oldani, hogy egy nő ötvözze a királynőt, az amazont, a szentet és a hetérát magában. (Ha a férfiarchetípusok mintájára határozom meg a nőket.) Nem tudom, hol tévesztettél célt, én a mocskos kurva helyett a szent felé indultam volna, és rajta keresztül próbálni eljutni a hetéráig. (Mert szerintem könyved útkeresés.) A főhősnő annyira nőies, és annyira ostobán használja ezt! Talán nem őszinte magához és másokhoz? Nem hiszi el, hogy van

lelke? (Egy nő! Ilyet se pipáltam.) Még hatalmas áldozatra is képes, szétba…tja magát, de csak a k..va pénzért. Judit tett hasonlót a Bibliában, de ő egy várost mentett meg vele. Iszonyú mocskosul viselkedett, teljesen visszaélt a nőiességével – mert ártatlan embereket tudott vele megmenteni! Persze az Ószövetség úgy említi meg, ha jól emlékszem, hogy az ellenség vezére (Holofernész) egy ujjal se ért hozzá, de a valóságban ez nem biztos, hogy így lett volna. Lehet, hogy ő is vérző altesttel vágta volna le a fővezér fejét, és vitte volna vissza a városba, megmutatni, hogy mit is tett. Mert ott, ugye, árulónak tartották. Tessék elolvasni a Bibliában, nem hosszú könyv! Judit könyve. Lehet, hogy csak katolikus Bibliában van benne. Valamelyik nőt a protestánsok kihagyták. Ő dolguk.

Elnézést, de ez kikívánkozott belőlem. Na, akkor nézzük Vivien és András első közös munkáját, a „Stohl őszintén” – t. Friss levegő, új irány!

Andrással először egy II. Világháborús filmben találkoztam, ahol máig nem feledem, „Cövek” – ként mutatkozik be egy magyar lánynak. De úgy is mondja. Ő tényleg egy cövek. Állítólag szeretik a lányok. Mondjuk, ha kérkednek vele a fiúk, azt annyira nem. A lényeg: ő egy katona, aki a háború végén más katonákkal hazafelé szökik. Elfogják őket, és megpróbálja az utolsó éjjel az őrt az asztal alá inni. Most is elérzékenyülök, ahogy visszaidézem, ahogy félájultan a részegségtől, az utolsó félórában még a szintén félájult őr zsebéből próbálod kivenni a cella kulcsát. Nem sikerül, senki nem ér haza. András, ez csak neked nem történt meg, én átéltem. Önzetlenség, kitartás, küzdelem az alkohol ködével magadért és a többiekért… Ebben a pillanatban is gyorsabban veszem a levegőt, és összeszorítom a fogam, hogy a könnyek bennmaradjanak.

Aztán emlékszem, amikor az RTL Klub Stohl konyháját forgatott, és a hatalmi komplexusos rendező a mérgezett, kínzó tüskéit nyomta a lelkedbe. Ott volt a lehetőség, kilépsz, és hagyod az egészet, vagy elismered őt úrnak magad fölött. Maradtál, vesztettél. Mindenki tudta, hogy a Stohl most adta oda a hátsóját ennek a beteges lelkűnek, hogy amikor csak orgazmust akar átélni, használja. Jól van, András van ilyen, talán kevés volt a pénz otthon, talán… mittudom én. Minket is szoktak megalázni. Ez van. Jó, hogy más is van az Életben. Csak annyira ordít az egész kereskedelmi televíziózásról, hogy ilyen van benne, hogy igazából nem érték az ember, sokszor még a kolléga sem… Hogy követelmény pl. Árpa Attila RTL Klub kreatív igazgatótól (valamikor ő volt), hogy „ne legyen ideje érezni.” Ezt ő nyilatkozta a Nők Lapjának. Az idézőjeles részt. Rohadt egy rákfenénk a kapzsiság. Minden szinten! Itt, alul is. Meg, hogy a hatalmat összekeverjük a hatalmaskodással. Sorolhatnám.

Na, utsó személyes emlék. Valamilyen műsor, részletet vágnak be, ahogy az Alföldi Róberttel próbáltok. Egy üvegajtót kell becsuknod, fény vetül a szemedre, és mondasz valamit. Sokadik próba: ajtó csattan, abban a pillanatban az Alföldi: „Hé! Nem a Rambó!” Esküszöm két decibellel volt hangosabb az a csattanás, mint az előző! Hu. (Csúnya szó.) „A Robi szeret instruálni.” – intézed el a Vivien könyvében. Jó, hogy így tudod felfogni. Én meghalnék a te közegedben. Vagy rendőrségi eset lennék.

Akkor most végre a könyvről is.

Igazából egy barátom jellemzett téged, hogy milyen egy alak vagy, részegen balesetet okozol, stb. stb., stb. Aztán megláttam a könyvet a tikszó gazdaságos polcán, és tudtam, hogy meg kell vennem. Mert elhittem, hogy te tényleg szembenézel a dolgokkal – önmagaddal. Mert tényleg van esélyed jó Kalandorrá válni. Mert tényleg Férfi vagy.

Jó volt veled bejárni lelked várkastélyát. Köszönöm, hogy behívtál, és mindent megmutattál. Igaz, Vivien jó idegenvezető, gondosan feltérképezte, és elvitetett minket mindenhova. Pedig egyértelműen leírsz olyan dolgokat is (ja, bocs, a Vivien, nem te, elnézést) amiken változtatni kéne. De mint egy őszinte gyerek: „rossz vagyok ám, de szerethető, ugye?” Az hát. Még szép.

Csak a túlzásba vitt mámor, a kaland szele, a férfias erődbe való beleszerelmesedés… Mert ettől ment tönkre az első házasságod, ezért volt három baleseted, és ezért jelentesz irdatlan terhet a téged szeretőknek. Viselik, mert jó ember vagy, és küzdesz is most már magaddal. A környezeted (de a világ maga is) kevés használható mintával szolgál, miképpen éljük meg Kalandor énünket és maradjunk emberek. Mert ettől (is) tudunk megszédülni, talán Lucifer is ebbe betegedett bele. Hogy megvalósíthat dolgokat, hogy hatalma van, hogy elképesztő dolgokon mehet át, és képes kijönni a túlfelén, hogy ő olyan, mint Isten. Nem is ezzel van a gond. Azzal, hogy az „olyan, mint” kifejezés nem egyenlő az „Ő az Isten” kifejezéssel. Mert, ahogy Szimba (nem tudod, ki adta a felnőtt Szimba magyar hangját?) nevelője, a dodó énekelte: „a nagymenő, ha táblát lát, megáll”. Mértékletesség. Lehet tág, lehet szűk, lehet átlagos. Ha működik, annak az a jele, hogy a dolgok harmóniában haladnak előre. Összességében. Mivel ezt nehéz pontosan meghatározni, és késő akkor sírni, amikor az ember gyereke megy a lányait látogatni, és az összes boldogan lóg a nyakában, az egykor (meg talán még akkor is) szeretett asszony viszont merev, közömbös arccal nézi a jelenetet… szóval ezért kell az Éberség. Nap, mint nap. Őszinte – e a többiek mosolya, mi is van bennem, hogy tudnám megnevezni, hányadszor megyek el apró, de fontos dolgok mellett, stb.

András nagyon fájt, hogy első feleségedről egy kép sem volt a könyvben. Gondolom, ő nem akarta. Pedig abból a nőből, aki egy csodálatos, szerelmes estén képes egész végig a tenyerében őrizni valamit, mert te erre megkérted, és másnap reggel te veszed ki a félig még alvó kedvesed kezéből, szóval EBBŐL A NŐBŐL nekem is kellett volna egy kis darab. Csak egy sóhajnyi, nem több, de hogy még ennyi se… Hát, fájt. Mindegy, nagyfiú vagyok már, túlélem. Egyébként nagyon szépek a lányaid, az idősebb különösen. Csillogó szépség, azt hiszem, így nevezném őt magamban.

Örülök, hogy Ancsi ott van az életedben, nagyon kellenek neked azok a nők, akik nagyon, de nagyon szeretnek téged. Nem, mert rossz vagy, hanem mert még nem vagy elég jó. (Egyébként pont, mint mindenki más a Földön, aki legalább azt megvalósítja, amit otthon tanult.) És Édesanyád volt az első ilyen, magad mesélted el.

András, nagyon tetszett, ahogy összességében a balesethez álltál. Egy – két oltári baromságot csináltál, de Férfi vagy, mert kimondod, nem tagadod. Viszont viselted a tetted teljes súlyát, én azt hiszem, éretten viszonyultál hozzá. Bölcsen éltél mások segítségével, és küzdöttél magad is a terheiddel. Feltetted a felteendő kérdéseket, és azt gondolom, előrevivő válaszokat találtál rájuk, és ragaszkodsz is hozzájuk. Illik hozzád, hogy a másodfokon ítéletet mondó bírónő (tehát NŐ!) jóságos és kemény anyukaként hozott ítéletet. „Most már elfenekelem ezt a szeretett gyereket, mert magának árt a butaságával. Hát hiába mondom, hogy konnektorba nem köpködünk! Azt a betyár mindenit!” A drogprevenciós munka kutya jó ötlet volt, és köszönöm, hogy ilyen komolyan veszed. Tudod, ettől az a világ lett szebb hely, amelyben én is élek.

Mit írjak még? Azt hiszem, lassan beérik a körülötted élő emberek áldozata, és saját életed tapasztalatai, és végre komolyan megvalósítod magadban az Élhető Kalandort, aki nem rombolja szét önnön alapjait, miközben főnixként lángolva szárnyal az égbolton. Mert tudja, hogy le is kell szállni, ahogy a három apostol is lejött a Színeváltozás hegyéről, és békében szolgálták aztán az embereket a poros síkságon. (Tudod, a Rolex órád árából mennyi jót tudna tenni, pl. a Karitász?… Na, jó, nem szurkálódom. Bocsánat. Kitalálod te magadtól, hogyan segíts.)

Sok sikert, és hajrá! Küldök érted egy fohászt. Nem írom le, csak elmondom magamban.

;-)

Zoli