„Számolj az irigységgel mindig!” – mondta Anyám is mindig. A nők féltik a párjaikat. Ha te jól nézel ki, a tekintetükkel ölni tudnának. Még akkor is, ha tudják, mennyi terhed, gondod van. Sajnos ismerjük azt a mindent átható, megsemmisítő nézést, ahogyan egyik nő tud nézni a másikra. Amikor kiül az arcra, bármire képes, hogy ártson a másiknak. A haragjuktól ments meg, Uram minket! Mit tudunk tenni, azért, hogy tompítsunk a helyzeten? Esetleg tudassuk az illetővel a nehézségeinket, terheinket, azt, hogy nekünk is nehéz megküzdeni a gyengeségeinkkel! Az irigynek az önbizalma kevés legtöbb esetben. Elismerhetjük azokat a dolgokat, amikkel ő van jobb pozícióban. Így terelhetjük az ellenséges hozzánk állástól a békésebb felé. Hiszen nem menekülhetünk ki minden helyzetből, ahol az illető jelen van. Rokonaink, szomszédaink, kollegáink közt pedig bizony könnyen találhatunk irigyeket. Még a gyerek-szülő viszonylatban sem ritka ez az érzés. Végigkisérhet hosszú éveket. Elég hozzá egy apró momentum is. Például a hajszín, alak, mell-méret, szellemi erő, jövedelem, anyagi helyzet, talpraesettség, alkalmazkodó képesség, munkabírás vagy bármi olyan dolog, amit a másik birtokolni szeretne, és nekünk van. Egy életen át is fennállhat, tehát valamilyen megoldás szükséges, hogy elviselhető légkör jöjjön létre köztünk. Még az érzéssel való szembesítés sem oldja meg a helyzetet minden esetben. Mindig is problémát jelentett az embereknek, nehezítette az életüket – tehát valami módon oldani kell.

:-)  Kati