Annyiszor előfordul, hogy az ember önfeledten,  gyermekien, feldobódva olykor kicsit őrülten viselkedik. Ha nem vesz fel szemkontaktust, akkor ilyenkor levédi önmagát. Mintha azt mondaná: ” Nem érdekel senki véleménye, el vagyok magamban. Igaz nem adhattok hozzá a helyzethez, de a hibakeresős kritikának sem adok teret. ” Mert bizony, ha jól sikerül valami, a külsőnk vagy valamelyik belső értékünk produkálásakor, a kívülállók közt rögtön akad, aki nagyítóval elkezd hibát keresni. A kákán is csomót. Nehogy már annyira örülni tudjunk a sikerünknek! Mióta élek, tapasztalom. Bárhová vet az élet mindig itt találom magam. Aztán már inkább nem mutatom ki az érzéseimet örömömet, fájdalmamat.

Kikapcsolódáskor a fiatalokon tapasztalom, hogy az önfeledt lazulás csak hajnalban tapasztalható, mikor már elég fáradtak, és házibulisabb, meghittebb a hangulat. Addig monitorozva néznek körül kicsit feszülten, zavartan, még a bulikban is. Hát még hétköznap!

Érthető, ha bizonytalan időszakban az emberek visszahúzódnak. Védettebb közegbe: otthonukba, egojukba. A nyitottabbá váláshoz biztonságérzet kell. Nyugodt, stabil környezet. Családunk, otthonunk, hazánk ilyen ?

Kati