A netes guminő jellemzői: Hosszú szőke haj. Dús száj. Hatalmas mell. Karcsú derék. Kerek fenék. Tanga. Jó combok. Formás lábak, magassarkúban. Felfelé néző szemek- melyek a pozícióra utalnak. Viselkedését tekintve, bármikor van kedve online erotikus kommunikációra. Sok XXI. századi férfi igénye ilyen nagy vonalakban.A nők érzik az igényt és törekednek önmagukat úgy formálni, hogy közelítsen a külső megjelenésük az elvárthoz. Fogyókúra, implantátumok, hajfestések, gyúrótermek, vásárlások. Ami tőlük telik, mindent bevetnek. Szeretnék, hogy a férfiak dicsérjék őket. Hajszolt nap után néhány gombnyomással igény lenne oldódásra. Emlékszem Woody Allen egyik filmjében az emberek olyan gyors tempóban éltek, hogy nem volt idő kényelmes szexuális együttlétre. Gombnyomásra orgazmus élményt élhettek át és gyorsan tovább mentek. Lassan közelítünk ehhez. Gondoljunk bele! Nem kétségbeejtő? Hová vezet ez?
Címke: párkapcsolat
Nett-etikett
Ha a neten töltjük az estéinket, meg kellene tanulnunk, milyen ki nem mondott szabályok élnek. Úgy gondoltam, a közösségi oldalon való kommunikálás olyan, mint egy gimis osztályban az élet. Mindenki szól mindenkihez. Ám az egyik ismerősöm a párját megszólta, miért ír más férfinak, mikor van partnere. Az iskolai tananyag része kellene legyen, az ilyen téren való erkölcsi normák ismerete is, ha egyszer a net az életünk része lett. Ismeretségek, barátságok keletkeznek itt, kötődnek. Véleményt alkotnak rólunk, benyomások keletkeznek.
Néhány kérdés, amelyen érdemes elgondolkodni: írhatunk- e és milyen gyakran kommentet, üzenetet? Milyen következménye lesz, ha többször tudatjuk valakivel a véleményünket? Mennyire legyünk diszkrétek? Hogyan hívhatjuk fel magunkra a figyelmet? Mit tegyünk, hogy ne töröljenek? Ha megtörtént, hogyan dolgozzuk fel? Milyen határt tanácsos megtartani a képeinken, magunkból mennyit mutathatunk meg? Hogyan vigyázzunk magunkra? Mit tegyünk, ha erőszakosan ostromolnak, kérik az elérhetőségeinket?
Kialakulóban egy élettér, ahol sok időt töltünk. Fontos hogyan élünk vele, dolgozzuk fel, hogy sérülés mentesen fejlődhessünk.
Kati
Hevesi Krisztina: Szextrém – beszámoló
Oké, a könyv felén túl vagyok. Eddig izgalmas lelki képes könyv volt. Most viszont úgy érzem, töményedik, közeledünk a mélyvízhez. A 18+ – os bevezetést olvasd el, kérlek, a többi hasonló cikk elé írottaknál!
Hűtött Sangria bekészítve, igaz vízzel higítva, (pornófüggő gondolja meg, miből mennyit enged meg magának), kis egzotikus gyümölcs, a közeli Sparban kapható érett, mézédes körte éppen jó. A médialejátszó játssza az „Öröm” fájlt: a Balkan Fanatic – tól a „Feljött a nap” és az „Áldjad én lelkem az urat” izmos dicsőítő éneket (ami mellesleg karabiner számomra felfelé). Szentcsalád szobra előtt ég a mécses, délelőtt bűnbánatot tartottunk az Úrral, a könyvjelzőn kismacsek húsz megtermett farkaskutya előtt, idézettel, hogy a halál árnyékában sem félek, mert az Úr velem. Ennél jobban nem lehet felkészülni pszichésen a könyv tartalmának befogadására és arra, amit esetleg felszínre hoz belőlem.Nem a könyvtől félek. Önmagamtól. De akkor is megyünk.
Irány a Mariana-árok! Vágyak és félelmek sötétje. A tengeralattjáró parancsnoka ezúttal Hevesi Krisztina, egészségfejlesztő szakpszichológus. Téma: „perverziók, szexfüggőség, és ártalmatlan különcségeink”. A tengeralattjáró speciális felszerelése a Megvilágító Reflektor, amit direkt erre az útra terveztek.
Zsilipek nyitva: Merülés!
Legyen mindennapi életünk bevallott része a Teljes Szexualitás! Egy mondatban így fogalmaznám meg a könyv mondandóját.
Először is: a megfelelő helyeken és módokon igenis beszéljünk róla! Iskola, otthon, barátok közt. (Ma már terjed az önfeltáró irodalom, szóval ott is lehet.) Akár napi szinten. Őszintén, a hallottakat inkább csak megőrizve, mint reagálva rá, pláne továbbadva. De merev szabályok nem állíthatók fel. (Az igazság az, hogy Krisztina gondolatait már fűzöm tovább.) Tanuljuk meg, hogy működik! A férfi, és a nő, és kettejük együttese.
Teljes Szexualitást írtam? Akkor az intimitás ki nem maradhat. A lelki összetevők. A felvezetés a nőknek (ami bizony lehet, hogy reggel kezdődik, ágyba vitt reggelivel, érdekes napi programokkal, amit EGYÜTT töltenek el – vagyis nem a nőről szól az egész nap, hanem a férfi és nő KÖZÖSSÉGÉRŐL – és lehet, hogy nem is aznap teljesedik be öleléssel, na de akkor minden bizonnyal hamarosan. Meg az is lehet, hogy hamarabb a tervezettnél, aztán megint hamarabb, és végül este még kétszer, másnap reggel pedig újra. Mert ez a rész meg nem a férfiról szól, hanem férfi és nő KÖZÖSSÉGÉRŐL. Sokmegoldásos képlet ez.) és pl. a lelki megnyílása a kielégült férfinek. Akinek meg kell szoknia, hogy lelkében új látogatót fogadhat – saját párját.
Krisztina teljesen meggyőzött róla, elborzasztó adataival, hogy az iszonyú mértékben terjedő devianciákat mi megállítani nem fogjuk. Az internetes szexforgalom, az új és új változatok megjelenése és futótűzszerű terjedése emberileg megállíthatatlan. Egyúttal abban is megerősített, hogy tenni ellene akkor is kutya kötelességünk. És nem csak blokkolva a rosszat. Építve a jót. Ld. fentebb.
Kimondani: a nők is szeretik a szexet; nem kielégíthetetlenek; tudnak megértők lenni; meg lehet tanulni, hogyan jó egy nőnek; és a férfi is képes szexuálisan fegyelmezett életre. Nem szégyen, pl. ha egy pár „megvédi” egymást, a riválist bármelyikük helyre teheti, határozottan, durvaság nélkül. (Ez az én gondolatom volt, Krisztina ilyet nem írt. Persze lehet, hogy gondolt.)
Örülök, hogy Krisztina feltárja azt a tényt (végre már van ennyi tapasztalatunk, tudom, ronda dolog, hogy ennek örülök, de b….a meg, akkor is örülök neki) hogy a pornó nem levezeti a feszültséget, és kielégülést nyújt egyébként ki nem elégíthetetlen igényekhez, hanem hosszú távon rászoktat a kétdimenziós képernyővel való szexre, a gyors kielégülésre, merevedési zavarokat okoz, és egyre messzebb visz a valódi szexuális egyesülés lehetőségétől. Meg folyamatos hamis mintáival (mindig csak a férfifantáziák teljesednek be, illetve eleve elfogadván a pornó résztvevői hogy ők az erkölcsi renden kívüliek, kifejezetten sokszor propagálnak családokat szétvető lehetőségeket. Nős férfiakat kereső nőket ajánlanak, tiltott kalandokat, stb. Nem tudom, lesz – e jó vége a pornónak, de ha már van, és iszonyú erővel beleépült a társadalmunkba, talán a női igények bemutatásával lehet segíteni valamit a dolgon. Az eredmény kétséges (már nők is pornófüggővé válhatnak esetleg) de halvány remény van a továbblépésre. Célszerű lenne országos méretűvé fejleszteni a szexuális felvilágosító tevékenységet, a mélyebb lelki igényekre is kitérve, majd a köztudat előkészítése után törvényi erővel is korlátozni a pornó tartalmakat, megválogatni, mi kerüljön ki, és milyen céllal. Férfi és női igényeknek egyaránt megfelelően. Lágy, művészibb, és kemény, belemenősebb filmek. Mert ami és ahogy most van, az szörnyen ijesztő, még egy kezdetben rossz irányba tett lépés is jobb, mint semmit nem tenni. No, de beszéljen ismét Krisztina!
Leírja a szenvedélybetegség kialakulásának menetét, és tömörítve én is ideírom.
1. Felfedezés – nini, mi ez? Biztos valami jó.
2. Kísérletezés, „belenövekedés” – Á! Nincs itt semmi veszély! Sok okostojás pampog, ő se tudja, miért.
3. Kiterjesztésnek írta Krisztina, én hozzászokásnak nevezném. Fokozni kell az ingert. Lassan a sok is kevés.
4. Kontrollvesztés. A szenvedély az úr. Idő, energia áramlik a fenntartására onnan, ahonnan nem mehetne (család, munka, barátok, stb) és akkor, amikor a szenvedély mondja. Amikor fellobban.
Ezek után a pszichológusnő még sokáig taglalja a netes pornó veszélyeit, hozzátéve, hogy alkalmilag, új ötletek merítésének eszközeként, átmeneti vágyfokozóként el lehet képzelni a használatát. Viszont ebből nem fognak pornómogulok dúsgazdagon megélni.
Érdekes következtétesekre lehet jutni a férfiak és a nők pornóhasználatát illetően. Elsősorban a férfiakra jellemző, ott inkább a dominancia megélésének vágya motivál. Az alárendelődő nő, az arcra élvezéstől (finom módja a megalázásnak), a durva bántalmazásokig. A tárgyiasítás is ennek jele lehet szerintem, ahol megint „használni” lehet a másikat, nem kell figyelembe venni: ő egy érző lény. A pénisz szájjal történő hosszú ideig való ingerlése pl szintén ezt hivatott tapasztalatba áttenni.
A nőket más motiválja. Inkább a fantáziájukat pörgetik fel, újat akarnak látni, a lágyabb tartalmakat keresik fel, a művészibb elemek dominálnak, szép jelmezek, tánc, kiegészítők alkalmazása. A szerető kedvesség, intimitás, vagy annak pótléka, és főleg hogy átéljék: ők a vágy tárgyai. Szépek és elevenek. (Kínai váza is szép, mégse kívánja meg senki.) A férfi érdeklődésének felkeltésének az igénye. Esetleg női dominancia megélése.
Utazásunk során meglepő parancsszó hangzik fel: „Szivattyúkat elindítani! Emelkedés!” Zavartan nézek körbe, még nem értünk vissza a kikötőbe, hogyhogy emelkedünk? Közben megkönnyebbülve sóhajtok, semmi olyan szörnnyel nem találkoztunk, akitől félnem kellett volna. Vagy már évek óta püfölöm, vagy sose jelentett veszélyt. De mi jön most?
Szex – szabadon (de nem szabadosan.)
Kultúránk nagyon kevés igazán használható információval rendelkezik a kiteljesedett szexualitás megélésével kapcsolatosan. Krisztina így ennek művészetté, sőt filozófiává nemesedett ágához, a tantrikus jógához fordul.
Röviden: az életenergia alapvetően szexuális jellegű. Komplex rendszerben élünk, ahol mindenki hat ilyen vagy olyan kapcsolásokon keresztül mindenkire. A legfontosabb kapcsolás (kapcsolat) férfi és nő között van, ami az ember szintet érinti. (Azok vagyunk, ez a mi szintünk a Teremtésben.) Fel kell ébresztenünk szexuális természetünket (a Kundalini kígyót – bár kamaszkorban ébred az magától – amit a tudomány gerincvelői szexuális reflexnek nevez.)
Fontos szabály a változatos nemi élet, ami nem a partnerek változatosságát, hanem az élmények változatosságát jelenti: helyszínek, időpontok, jelmezek, szerepjátékok, technikák, bevezető élmények, melyek lelkileg ráhangolnak. Krisztina nem említi (nő létére, különös nekem) a hűséget. Tehát egy időben egy partner, ha pedig komolyabb a kapcsolat, akkor mélyülő egymás és önmegismeréssel. Ahogy az egykori szombathelyi káplán mondta: egyre mélyebben tekintünk egymás szemébe, ahogy telik az együtt töltött idő. Ugyan a házasság előtti nemi életet az Egyház elítéli, de személyes véleményem, hogy kellő körültekintetéssel és mértékletességgel korábban is el lehet kezdeni, viszont kellő hangsúlyt helyezve a bátorságra (akkor most tényleg csináljuk), védekezésre, lemondani tudásra, (átmeneti terhek növekedése, pl. vizsgaidőszak, piros betűs napok) illetve a párkapcsolat egyéb követelményeire. A másikra és magunkra való őszinte odafigyelésre; az egymással való kellő tapintatú és őszinte kommunikációra. Ami alap.
Tegyünk érte férfiak és nők, hogy legyen rendszeres és kielégítő nemi életünk! (Nem fűvel-fával.) Nem terem magától. Időnként meglehet, őszinte beszélgetések fogják megelőzni. Időt, energiát, ésszerű mennyiségű pénzt áldozzunk rá!
Kerüld a mástól jövő kísértést, és tartsd izgalomban a párod! Így könnyű hűségesnek lenni.
A tantra négy szinten zajlik:
Fizikai: technikák gyakorlása
Mentális: Az élménybe való belemerülés, csak az itt és most van, csak a másik és vele én.
Érzések: Kontroll feladása, és megnyílás egymás felé, illetve pszichénk mélységei felé.
Energetikai sík: Testünkön keresztül MI nyilvánulunk meg, egybeolvadásunk folyamata teljessé válik. (Ez folyamat, nem biztos, hogy elsőre sikerül.)
Fontos, hogy a női test elfogadott, szeretett, dédelgetett legyen az aktusban részt vevők számára. A nő számára is! Például ápolja testét, foglalkozzon szeméremtestével is, ismerje meg magát! Nem lesz nehéz erre párját is rávenni. Itt alakul ki a kölcsönös függés, mely viszont helyeslendő: a nő párja szemében látja meg saját csodáját, és ezt az élményt visszasugározva teszi félistenné a férfit. És ez túlmutat az ágyon: a nőnek így nem gond mosolyogva gőzölgő vacsorával várni a férjet (bár ehhez a munkahelyi kötelességek mértékét csökkenteni jó volna a nők számára), és a nő létében kibomlana mint egy szép virág.
Kell a másik ember a boldogságunkhoz: elfogad, megerősít abban, ami vagyok, és finoman segít többé válni.
Mit ad még nekünk a tantra? A vágyni és várakozni tudás örömét, az élmények valódi megélését. A felduzzasztott energiák gazdag kiáradásának örömét.
Azzal kezdtem, hogy a könyv felén már túl vagyok. Nos az első fele tőmondatokban:
„Érték a Mérték!” – lehet tág, lehet szűk, teljesen változó, de a szex mellett is teljes életet kell élni! („8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozááás”); „Sportoljatok fiúk! Férfiasodtok – lelkileg is, ha jó a csapat – és vonzóbbakká váltok ” – bár a nőknek sem árt a rendszeres mozgás.
Végül a könyv zárszava:
„Szeretkezésben mindent szabad, ami a feleknek megfelel. Ne tukmálj szerelembéli társadra ötletet, amitől ő fanyalog! Semmit se művelj, amiről tudod, hogy egyiketeknek, vagy másikatoknak nem jó, de ne zárkózz el semmitől se, amiről még nem tudod, hogy gyönyört okoz-e vagy sem. Figyeld szerelembéli társad óhajait, tapasztald meg, mire zsong, mire nem. A férfi, ha nem önmaga kéjét keresi, hanem ha kéjt akar okozni, örömöt, gyönyört, a nő gyönyörén át nyeri el önmagának a legszebbet. Mert visszahat rá a lélek szárnysuhogásával.”
Magyarul: „Józsikám, ha sikítva megy el alattad a Rozi, akkor dolgoztál jól! Először is sík szerelmes lesz beléd, megtesz szeretetből olyat, amit addig nem is hittél volna, és még szép otthont is varázsol neked. Igaz, karbantartanod már neked kell. Az otthont is, meg a Rozit is, a lelkével együtt. ”
Megéri.
;-)
Zoli
Női szépség (sokadik rész)
Varga Péter, a Spielhózni párkapcsolati, ismerkedési kézikönyv szerzője, saját bevallása szerint a nőnek először a kezét nézi meg. Nem csodállom, mérnökember, persze, hogy a kifinomult, törékeny, mozgékony, szinte egy madár szárnyának szépségéhez hasonlítható szépség vonzza. Péter intellektuális, beleérző típusú férfi lehet. Engem az arca fog meg a nőnek, hátulról pedig a feneke és a dereka. Nem vagyok olyan intellektuális típus, mint Péter. Na most Péter ízlésvilágából villantunk fel valamit. A képekhez nincs köze, csak az ötlet való tőle, hova is tegyük ma a fókuszt.
;-)
Zoli
Egy nagyon jó videó – Pál Feri atya: Megoldható vagy sem?
Forduljunk egymás felé, Nők és Férfiak! (Bob Gass: Mai Ige)
Törődj azokkal, akik Istennek fontosak!
„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban…” (Jakab 1:27)
Miriam Neff mondja: „Amikor a férjem, Bob elment a mennybe… az élet megváltozott: a naptáram, a csekkfüzetem… a hűtőm tartalma, és a gyermekeim tekintete, amikor ünnepeken beléptek az ajtón. Otthonom rendetlenebb, ritkán festem ki magam… és sok más változás is van, olyan személyes, amit nem lehet másokkal megosztani. Az egyedüllét és a magány szavak nem tudják eléggé kifejezni mindezt… Mi, özvegyek annyi olyat tapasztalunk, ami most először történik életükben, hogy már nem is számoljuk… Özvegyként megtanultam, hogy mindannyian változunk. És a legtöbb változás jó. Betöltődünk hittel, mert másképp nem is tudnánk szembenézni az előttünk álló nappal. Megerősödünk, mert nincs más választásunk. Együtt érzőek leszünk, mert a mi szívünk is megtört.” Tény, hogy a férjüket elvesztett asszonyok elveszítik barátaik 75%-át, 60%-uknál előjönnek különféle betegségek, egyharmaduk depressziós lesz egy évvel később, és a legtöbben pénzügyi nehézségekkel néznek szembe. Ahogy egy lelkipásztor mondta: „Az özvegyek az első padokból a hátsó padokba költöznek, aztán az ajtón kívülre. Azelőtt szolgáltak és énekeltek az énekkarban, most magukban zokognak csendesen.” Istennek annyira fontosak az özvegyek, hogy több mint százszor említi őket a Szentírásban. Ő az „özvegyek védője” (Zsoltárok 68:6), „támogatja az árvát és az özvegyet” (Zsoltárok 146:9). Jakab azt mondja: „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban…” (Jakab 1:27). Miriam Neff hozzáteszi: „Senki sem tud úgy vigasztalni egy özvegyet, mint egy másik özvegy… amikor látjuk, hogy egy másik nő átéli ugyanezt… vigasztalni akarjuk… Míg az anyagi támogatásra és segítségre való rászorultság közismert… a kötődésre vágyás éppolyan égető szükség… tudnunk kell, hogy elérhető barátaink vannak.”
Az én kérdésem ez: fontosak vagyunk, mi férfiak a nőknek? Feleségeinknek, élettársainknak? Magam is tudok olyan asszonyról, aki elveszítette a férjét, és pszichésen belebetegedett. Másfél év alatt hozták ki a betegségéből terápiával.
Tehát:
a) nők és asszonyok! Ne engedjétek, hogy elvadítsanak tőletek megkergült nőtársaitok és férfi támogatóik! Engedjetek férfinak lenni! És segítsetek Férfivá válni! Már megjelent az a férfi mozgalom, (MGTOWN ha jól emlékszem, a neve) amely tudatosan hátat fordít a nőknek a sok minket ért támadás miatt! Mutassátok időnként ki, hogy értékeltek, hogy Férfiként bántok velünk, és számítunk!
b) férfiak! Helyt kell állni a nők mellett, és a gyermekek mellett! Rengeteg minden van, amit igazán mi, és sok, amit csak mi tudunk megtanítani fiainknak és lányainknak. És valahol mi tesszük a nőket Nő-vé! De ehhez szilárdnak kell lenni, lélekben, és nagylelkűen adni, időt, figyelmet, munkát! És meg kell tanulni Nő-ül!
Csináljuk meg! Közeledjünk, egyesüljünk, ki-ki a párjával konkrétan is! Kevesebb tévé, kevesebb munka, több szex! Sokat segít! Kénytelenek leszünk egy csomó mindent kipróbálni, hogy el ne unjuk. De közben egymást is jobban és mélyebben megismerjük. Megéri befektetni időt és energiát!
Egy mértékadó feminista cikk, amely elhatárolódik a nőmozgalom őrült szélsőségeitől.
;-)
Zoli
Elhasaltam. És nincs kedvem felállni. (Gondolatok Soma Mamagésa: Új Egyensúly című könyve nyomán)
Recenziónak, vagy ahogy én szeretem hívni: olvasói beszámolónak indult, de ez lett. Ez is az, végülis, de mégsem. Nem jutottam el a könyv végéig. Egyszerűen kifogyott belőlem a szusz. Pedig Soma jó: türelmes, bölcs (-ességre törekvő, s ennél többet ki mondhat el magáról?), nő. Mégis. Túlságosan emancipált, ami itt az önféltő szinonímája – nekem.
Az biztos, hogy önismeretileg végtelen hasznos volt számomra a könyv olvasása. Ki tudom mondani, meg tudom fogalmazni, hogy támogatásra van szükségem. És a mai nők (saját szavaimmal mondom el) még nem tartanak ott nagyrészt, hogy erre képessek legyenek. Legalábbis a médiában részt vevők, a könyveket írók nem. Görcsösen féltik kínnal-keservvel megszerzett jogaikat, önmagukat ölelik át legalább félkézzel, és mellettük az én igazi, mély, és patriarchális alapú férfiasságom nem tud kibontakozni. Magukat keresik, és igényeikben, vágyaikban élnek. Nincs idejük és energiájuk ránk, férfiakra. De talán most ennek van itt az ideje, a remeteségé. Amikor férfi és nő megtanul egymás nélkül, egymás mellett, semleges jóindulatban élni. Mint a szerzetesek és apácák, csak kölcsönös Isten hit nélkül.
A hétköznapi nők mások. Ők támogatnának, mellénk állnának, de egy emancipált rendszerben ahol a nő ugyanannyi időt köteles pénzkeresettel tölteni, mint a férfi, de mivel kikényszeríteni nem lehet, ezért a házimunka, és a gyerekek ellátása továbbra is az ő dolga – nem jut rá ideje és energiája. Megbízható férfi mellett – és van pár ilyen – sok nő szívesen vállalna részmunkaidőt, és állna párja, gyermekei és otthona kínálta feladatok mellé. Mert általában a férfi dolgozik keményebben – a nő meg többet.
Be kéne látnunk, hogy kisebb a hatalmunk a világ, a társadalom, és az emberek felett mint gondoltuk, és meg kellene tanulni inkább együttműködni amúgy is ható, mélyről fakadó, és természetes folyamatokkal. Boldogabbak, békésebbek lennénk? Szerintem igen.
Nem könnyű írni erről a témáról: férfi és nő viszonyáról. Vannak férfiak, akik a nőben egyvalamit érzékelnek és vesznek komolyan, és ezt így hívják: pina. Találkozom többször is a családra éretlen izékkel (férfit kéne írjak, de hát… a fütyi megléte kevés hozzá) akik FEL NEM FOGJÁK, hogy egy gyerek megléte milyen szép, nehéz és férfit (apát) nevelő felelősség. Nemde a felelősség és annak vállalása tesz minket leginkább Férfivá? Nemde az Igazság és az azzal való szembenézés képessége (mely az előző feladattal szorosan összefügg) neveli az igazi Férfit?
És ugye az alapigazság: a gyerek ha megvan, ki nem kapcsolható, szögre nem akasztható; kis élete, bimbózó sorsa elindult; és mi azért kaptuk, hogy ezt kibontani, személyiségét a szeretet és igazság útján kibontakozni segítsük. És ehhez férfi is kell!
A másik amit nem értek (üvölteni tudnék mérgemben) hogy iszonyú sok férfitársam miért nem gondol bele, hiszi el, hogy ha a felesége érzelmi szükségeivel többet törődne, hosszú távon ő is jól járna? Egy érzelmileg feltöltődött nő, sokkal szerelmesebb, adakozóbb, kreatívabb és bevállalósabb pl. az ágyban is. Uraim, miért nem gondolkozunk? Tényleg jó az erő mítoszát kergetni, gürizni, a családfenntartót adni (mikor voltunk utoljára igazán azok, Uraim! Jó reggelt!) lelkileg kimerülni, és végül veszekedni, menekülni a lehetetlen kolonc, a RETTENETES NYŰG elől – saját legbensőségesebb közegünk: a család elől? Dehát nagyrészt miattunk válik azzá! Egy csomó gondunkat meg sem beszéljük a párunkkal, akit testileg legintimebben magunkhoz engedünk, de lelkileg akkor ez miért akkora probléma? Had anyáskodjon már kicsit felettünk, ne legyünk már olyan ronda hiúak! Hogy most akkor mi vagyunk a gyengébbek? Hát pont azér’ tud erősíteni!
Ha időt szánunk gyerekeinkre, hihetetlen élményekben lesz részünk! Kiakadni is ki fogunk párszor, de akkor meg ott a lehetőség a bölcsebbé váláshoz! Mi akasztott ki? Hogy oldjuk meg legközelebb? És egy gyerek FENNTARTÁSOK NÉLKÜL kimutatja a szeretetét, ragaszkodását. Neki nem megalázó odabújni, kérni az ölelést, a simogatást, és ezerféle módon jelezni: fontos vagy nekem, Apa! Ezt melyik munkahely biztosítja? És melyiknek dolga ezt biztosítani?
És követhetjük ám mi a párunkat! Mert kalandos lesz! Meg néha fárasztó – igazi kaland enélkül nincs. A nő – külön birodalom. Csak nem szabad olyan tunyának meg restnek lenni! Mennyi lenyűgöző, vagy csak édes gondolata, érzése lehet! És milyen kedves, hogy néha mint egy kisgyerek, abszolút nem logikus! Hála a jó Istennek! Legalább könnyebben felszabadulunk a logika kényszere alól mi is, és marhulunk, és játszunk, és felfedezzük, hogy gyerekek vagyunk, akik Otthon Vannak a világban. És ha a logika bilincsei lazulnak, az erotika áramai könnyebben előjönnek… Ki jár rosszul? Mert szerintem senki.
És igenis hordozzuk a nőt! Lepjük meg romantikus dolgokkal, ajándékkal, élménnyel, szép szavakkal, érintéssel és öleléssel. Csókkal. Hát nem olyan a nő, hogy eleve vágyat kelt? Ösztönösen ezt szeretnénk! AKKOR TEGYÜK IS MEG!
Sokminden előjött belőlem. Pl. milyen jó lenne, ha sok kötelességét tisztességesen teljesítő nő legalább Anyák Napján szabadnapot kapna a családjától, és őt ugrálnák körbe, kapna kimenőt, és használhatná a napot arra, amire akarja. MINDENKI jól járna ezzel. Van ismerősöm, aki a második alkalommal már küldte a feleségét: Menj, Maris, mert ki vagy cserélve, mikor hazajössz! Egy örömtől sugárzó nő egyszerűen jó mindenkinek, aki a közelébe kerül.
Félnek tőlünk a nők. Nem mind, de sokan. Persze ha maguktól kimutatnák felénk a tiszteletüket, ha fejet tudnának hajtani időnként férfierőnk előtt, sokat szelidíthetnének rajtunk. Bizony, maguk is tehetnek félelmeikről. Az erős sokszor a büszkét letöri, de az alázatost felemeli. És fizikailag mi vagyunk általában az erősebbek. Megérdemelnénk némi tiszteletet érte. Talán rögtön kiderülne, hogy az az erő kész és hajlandó szolgálni fenyegetés helyett.
Soma belefulladtam a könyvedbe. Kérlek, bocsáss meg érte! Nekem kicsit körülményes is vagy, én ennyit nem magyaráznék tudományról – tapasztalatok, tények, életből hozott példa, kész. Sokkal kevesebb tudományt vinnék bele, éppen csak: hol támasztja alá hétköznapi életünk valóságát; hol ingatja meg, és mit nyújt helyette? (Ha az használhatónak látszik, és gyakorlatilag mit jelent, amit nyújt.) De ez én vagyok, elismerem, jó könyvet sokféleképpen lehet írni.
Azt viszont nagyon ki szeretném emelni, és ezért teszem a végére, mert talán így marad meg a legjobban:
Végre egy nő, aki nem b..gat, nem a sérelmeit (vagy valamelyik nőtársáét) hánydigálja, aki próbál megérteni, aki próbál közeledni, aki túl néz saját világa gondolatain és érzésein, vágyain és csalódásain. Nem tudom elmondani, milyen jó érzés a több évtizedes feminizmustól áthatott lelki cserzőgödör állapot után.
Úgyhogy Soma: Ezt Nagyon Szépen Köszönöm!
;-)
Zoli
Mai nő? Lássuk csak… Nem, köszönöm, nem!
Ez a cikk nem a tutit akarja megmondani. Pusztán néhány férfi őszinte beszélgetésének eredménye. Egy délutáni séta, és némi víztükörbámulás eredménye.
Először is összességében több tucat párkapcsolat illetve kapcsolati próbálkozás eredménye alapján foglaltuk össze azt az észrevételünket, hogy mintha káosz lenne a mai nő fejében és szívében. Főleg az intim viszonyait illetően. Mintha legtöbben valami homályos nagy és elementáris érzelem áradatot várnának tőlünk, egyrészt felőlünk, másrészt saját magukból előszökkenni. Ha ez megvan, akkor boldogok, akkor végre működnek a dolgok. Szinte semmit nem tudnak rólunk, férfiakról, és teljesen azt várják, hogy az ő igényeiket aztán maximálisan, de hogy nekünk mi lenne fontos, mit várnánk tőlük, mint nőktől, hát az… nagyon nem tiszta.
Gondolom, ez a médiának is köszönhető, mely kitartóan hamis képet fest rólunk, férfiakról, és nekünk, férfiaknak is, akik nem akarunk igazán szembenézni önmagunkkal, és hogy valójában miképpen is működünk.
Például ilyen hamis kép, hogy egy férfinak mindig keménynek kell látszania, nem tévedhet, nem hibázhat. Ellentéte, hogy mindig lovagiasnak kell lennie, a nőt nem emberként (amibe a kellő tisztelet is beletartozik) kell kezelni, hanem isteni lényként, akit minden módon kiszolgálni kell, és akinek csak igaza lehet.
Volt olyan nő, aki teljesen homályos okokra hivatkozva szakított egy barátommal, hogy ő úgy „érzi”, hosszú távon nem működne a kapcsolat. Egész addig minden oké volt. Mikor barátom rákérdezett, mégis próbálja szavakba önteni ezt az érzést, hímelés-hámoláson kívül mást nem kapott. Most ez a nő vagy egy gyáva hazug, aki nem mer őszinte lenni egy fontos pillanatban, vagy fontos döntéseket alapoz olyan kibogozhatatlan alapokra, amelyek alapján komolyan fontolóra venném, elég érett-e ő az Életre? Jó eséllyel lesz boldogtalan utóbbi esetben, és még csak azt sem fogja tudni, miért.
Többen is tapasztaltuk, hogy sok nő – kiszámíthatatlan. Megbeszélt randira nem megy el, és jelzést sem ad akkor most mi van, egyik pillanatról a másikra szakít, és SEMMI előjele nem volt, hogy valami rosszul működne. A működő kapcsolatot felrúgja, mert „úgy érzi, rá még valami jobb vár”. Egy csomóan beveszik a Nagy Ő lózungot. Nincs Nagy Ő! Vannak nagyon jól összeillő emberek, jól összeillők, és megfelelők. És még ez utóbbi lehetőség is értékes és működik!
Iszonyúan elterjedt tévképzet, hogy a párkapcsolatnak és a partnernek kell a BOLDOGSÁGOT biztosítani. Gyakorlatilag az Isten szerepét várjuk (és igen, sok férfi is) a másiktól. Egyszerűen embernek az emberrel nem dolga azt boldoggá tenni! Segíteni, szeretni, szolgálni, igen, de az Igazi boldogság, ami a Végtelenre nyílik, ami valóban BOLDOGSÁG – ez a Teremtő hatásköre.
És a mai nő NEM TUDJA, hogy egy férfi azt várja tőle, hogy felnézzen rá, tisztelje, szeresse, szolgálja, időnként csodálja, és néha anyáskodjon felette. Persze nem a semmiért. De ösztönözze őt, hogy olyan legyen, akinek ezt mind meg tudja adni – bár persze nem kell folyamatosan, minden másodpercben, erre így egy normális férfinak sincs szüksége, másrészt egy normális nő sem képes megadni. Nem is kell. De alapvetően erre számíthasson a férfi. Sok férfi viszont tényleg őszintén és szívesen hódolna a nő előtt nőisége, szépsége, gyengédsége, megértése, megnyílni tudása (testi-lelki) miatt. Sokan szívesen hoznak-hoznának áldozatot a szeretett nőért. Kényeztetnék és varázsolnák el időnként. És lépnének időnként hátra: most csak legyél anyukám, barátnőzz, lazíts, légy magad! (Addig én is szabad vagyok – vagy ha kell, beállok helyetted erre a kis időre.)
De egyre inkább úgy tűnik: a mai nő megbízhatatlan, pillanatnyi vágyai, és homályos képzetei rabja. Nem lehet építeni rá, és mellette Férfiként létezni se.
Tényleg úgy érzem, boldogabb vagyok, ha a magánéletemben nem vesznek részt. És ha ők szintén boldogabbak ettől: becs’ szó, nincs harag. Legalább valamiben egyetértünk. Ha nem változtok, csajok, ez maradjon is szépen így!
Ámen
;-)
Zoli
Interjú Bedő Imrével, a Fix tv -n. Tartalmas.
Csábítsd el!
Kedves fiatalkorúak 18 – on innen és túl! Ha úgy gondoljátok, ezekről nem helyes semmilyen formában beszélni, de mégis elolvassátok a cikket, picit figyeljetek a stílusra, köztes beszúrt tartalomra, a botrányos (nak tűnő) részeken túl! Ha ez sem győz meg, ezek a cikkek nem nektek valók. Tessék nem olvasni! Ha károsnak tartjátok, küzdeni ellene! (De jó lesz nekem…)
A cikkek olvasása, kép nézése közben kísértést élhettek át. Ez egyéniség és életmódfüggő, de veszélye van. Böjt, testgyakorlás, hideg vizes zuhany, a természetben járás, hosszú séta, a gondolataitok elterelése, jó társaság, semlegesebb örömforrások, egyszerű munka, ami koncentrációt igényel, mind segíthet. Ne vedd félvállról a tisztaságot, mert az önkielégítéstől is lehet függővé válni, elvégre a jobb kezed mindig „kéznél van”. A gyors orgazmushoz is hozzászoktathat, ez fiúknál gondokat okozhat, mert a korai magömlés azért nem kellemes élmény. Megoldható, de nem kellemes.
Ha túl erősen hat rátok, nem értetek dolgokat, akkor beszéljétek meg egymás közt, partnerrel, baráttal, szülőkkel! Tudom, hogy 18 alattiak is fogják olvasni az ilyen cikkeket. Ha még mindig gond adódna (ez csak hosszabb távon derül ki) még mindig nem vagytok segítség nélkül! Orvos, pszichológus, pszichiáter, pap és lelkész/nő áll rendelkezésetekre.
Beszélgessetek, de olyanokkal, akivel őszintén mertek! Nem buszon, kocsmaajtóban, vasúti megállóban, ahol előzetes információ nélküli, sokszor jó szándékú emberek értik félre a témát, mert lehetetlen, hogy ne értsék félre. Nincs megfelelő előzetes információjuk. Olyanokkal beszéljetek, akiket ismertek. Akikben bíztok. (Így is lesz néha meglepi, de hát aki él, az kockáztat, fejünkre eshet a tégla, mint tudjuk…) Mert az élményeiteket kell elmondanotok, és lehetnek olyan mély élmények, vagy nehezen érthetők, amelyeket tapasztalt lelkivezető (nem feltétlen pap), pszichoterapeuta, stb. tud helyrerakni segíteni! Mert Te dolgozol magadon! A másik csak segít. Ez ma már alapszabály, amelyik segítő nem így segít, azt a szakma, ill. a lelkészi/lelkésznői, papi testület előbb-utóbb kiközösíti. Már ha nem hallgatnak az okos szóra.
Természetesen hsz-ben is kérdezhettek, de én csak mentálhigiénés asszisztens vagyok, a szakmai kompetenciám behatároltabb, mint egy orvosé vagy papé. De ha tudok, segítek. Mást nem, tovább terelni, kinél van valódi segítség, melyik irányba ajánlott tovább kutatni.
;-)
Zoli
A cikk:
Én a tartós párkapcsolatokban hiszek. Megértem kamasz, vagy kamaszos lelkületű férfitársaimat, akik szexuális hatalmukat azzal akarják megtapasztalni, és megmutatni, hogy minél több jó nőt hódítanak meg, esetleg ráveszik őket, hogy hármasban, és egyebek.
De így intimitás nem tud kialakulni. Mert annak feltétele az állandóság, a megbízhatóság, az, hogy számíthatok a másikra, mellettem áll, igazán és mélyen elengedhetem magam lelkileg is, teljes valóm felvállalhatom mellette. És nem csak a férfi a nő mellett, hanem fordítva is. Nagy kísértés nekünk, férfiaknak, hogy saját potenciákba legyünk szerelmesek, mindent veszni hagyjunk egyetlen lenyűgöző tervért, egy szédítő alkalomért, ezer afférunk legyen a nőkkel, a kalandot hajszoljuk, de közben elhanyagoljunk egy illékony és állítólag 21 gramm súlyú részünket: a lelkünket. Annyi, mint a sóhaj, könnyű elhessegetni, de megszüntetni nem lehet. És ebben rejlik az ereje. Minden játékunkat lejátszottuk, minden kalandba belefásultunk, és ő még ott él, és ott vár. Hogy érezzünk, sírjunk, együtt érezzünk, hogy kötődjünk, de végre úgy igazán, hogy megosszuk a szívünket, és kérjük másvalaki szívének felét; hogy végre az egész tortát akarjuk, ne csak a krémet a tetejéről, hanem az égettjét is, alul. Mert már azt is képesek leszünk szeretni, pusztán mert HOZZÁ tartozik. Szóval én intimitáspárti vagyok, amikor a végén már csak azt nem tudom róla, ami Istenen kívül másra nem is tartozik. És ő velem ugyanígy. Benne én, és bennem ő. Na, ez eltart egy darabig, míg ide eljutunk, de már az úton levés is gyönyörűség.
Hétköznapok. Majdnem mindig a szívével kell kezdeni. Tegye le terheit, gondjait, bánatát! Nevettesd meg! Nem vagy mókamiki? Végy elő egy zseb viccgyűjteményt, mond meg bátran, hogy vidámmá akarod tenni, és olvass fel pár viccet! A szívét máris biztos eltaláltad.
Bókolj! Ne sablont! Ami akkor éppen vonzó rajta. Szokatlan dolog is lehet. Én egyszer egy nőnek, aki tetszett, azt mondtam, hogy ő olyan „tömör”. Nem értette. Én meg nem tudtam elmagyarázni, hogy energikusnak és tömören keménynek látom, mint egy kis gumilabdát, amit ha a földhöz kennek, akkor is rögtön továbbpattan. Nem számított: elhitte, hogy valahogy számára is szokatlan módon lenyűgözött.
Jöhetnek az érzékek. Masszírozással tipikusan jó indítani, közben lehet vetkőztetni, és olajokat, krémeket használni. Innentől már tudnia kell, mit is akarsz. Csábítunk, nem behálózunk. A leitatás messze felejtős, de becsiccsenni szabad. Lehet puszilni az ujjakat, masszírozni a lábfejet, de a társad érezze magát tisztának, mert ez egy nőt sokkal jobban zavar, mint egy férfit. Akár játékosan (pl. bekötött szem) akár átlagos módon, de gyümölcs, desszert, hab: nyakról, szájról, karról, főleg a belső oldalról, ott érzékenyebb. Vajon mennyire lehet szép és szexi, ha a társad keblét csak két tejszínhabpötty takarja?
A nő legfontosabb szexuális szerve: a bőre. Ősöreg tipp: tollal simogatni – ez lehet higiénikus toll is, de legalább garantáltan tiszta. Vagy ajakkal, nyelvvel. Vajon mennyire érzi, hogy szereted, ha szó szerint végigcsókolod az egész testét? Közben kis szüneteket tartva, hogy aztán annál inkább folytathasd. Ezt hívják a katonaságnál kumulatív (összeadódó) hatásnak. Hmmm? Tudományosan szerzünk örömet a szeretett nőnek? Mindent a célért! Hát csak élvezze férfitudományunk gyümölcseit, érte is dolgozunk, elvégre. Nagyon romantikus pl. vörös rózsa szirmával megcirógatni ott, a combok közt. Igen, ott: nagyon közte. Nem én találtam ki, úgy vettem át mástól. És a combok belső oldala szintén érzékenyebb! Cirógatásra, de finom karmolásra is! Kis fájdalom is lehet kéjes, és borzongató. Ssssz, olyan ördögi.
Gondolkoztatok, hogy a belső szeméremajkak miért olyan szabálytalan alakúak? Lehet ennek valami köze az őskáoszhoz, ami rögtön beindítja a férfifantáziát, hogy ő ebbe új életet, alakot, rendet akar belevinni? Csak jár az agyam, kicsit mellétrécselek. Mert a külső ajkak nagyon szépek, szimmetrikusak. Hopsz, egy érdekes talány, amit mégis inkább megtapasztalni akarunk, semmint agyalni rajta. Talán utána. Mond neki, tudni akarod, milyen az íze, ott, középen! És egy csomó ízt oda lehet vinni, de óvatosan, mert ő ott befogad, meg ne betegedjen!
Szívogattátok már az ajkait? Felül. Igen, a száját. Olyan birtokló. Huhh! Lehet a nyelvét is, vagy körbesimogatni a te nyelveddel az övét. Jó kis családi baciállomány cserélődjön csak! Le az egészségtelen higiénével, éljen a tisztaság! Abban mindig van némi piszkosság, de főleg sok szeretet.
Figyelj rá! Nincs kielégíthetetlen nő, csak figyelmetlen pali. (Na, jó, ez néha nem igaz. De csak néha.) „Akkor dógoztál jól, ha a nőnek megvót.” De a cél nem az orgazmus, hanem az őszinte, elfogadó és így kikerülhetetlenül intim együttlét. Az orgazmus a juticsoki. Általában úgyis meglesz. Nekünk, fiúknak ritkán bonyolult. Ha a csapat együtt akar haladni, a legkisebbhez méri a tempót. Vagyis az együttlét hosszát a nő határozza meg, mert az ő orgazmusa összetettebb. Szerintem a legjobb elmenni, ha neki már megvolt. Akkor könnyű tűzzel ingerelni. Prütty-prütty után már kevésbé izgató a mégoly szeretett és vadító kedves is.
Néha ünnep. Váratlan kirándulás, amikor az egyetlen dolga, hogy rád bízza magát. De akkor tudd, mit szeret, és hol, mert ne a fancsali képe legyen a meglepetés – neked. Vagy: a szomszédok mind tegyenek ki egy piros szíves papírt az ablakba a nevével, amikor hazajön a munkából; a focistadion közvetítőjén egy nagy szív mellett, egy neki szóló szerelmes üzenet jelenjen meg; a troli bemondója közvetítse a te szerelmetes igéidet két megálló közt; egy héten át minden nap találjon valahol (szennyeskosár, ruháspolc, kenyeresláda, szemetes teteje, dolgozótáska, autó volánja, hűtő ajtaja, stb.) valami kedves és/vagy szexi üzenetet. Ha nyilvánosan vallasz neki szerelmet, tudd, szereti – e ha váratlanul egy jelenet főszereplőjévé válik! Láttam már szégyenében majd elsüllyedő asszonykát, holott szerelmetes ura mindössze zenészt, vörös rózsát, pezsgőt szerzett, és a szomszédságot, azok vendégeivel együtt hívta meg, mikor ő térden állva vallotta meg olthatatlan szenvedélyét neki.
Utolsó tanács: ne tedd teljesen önzetlenül! Megszokja, és nem értékeli. Ne csináld állandóan, (fojtogató lesz) és egy idő után, miután elég sokat befizettél az érzelmi bankba, közöld, te mit szeretnél. Jártasd ezen is a fantáziádat! Extrémebb szex? Ez tág fogalom, a popsitól, pusztán orálison át, sokminden belefér. Szexuális (kétszemélyes, bár ha mások kötélnek állnak, lehet több személyes is, de ebből akkora kavar lehet, hogy én ezt valójában nem tanácsoltam, csak megemlítettem. Hidd el, jobb nem bevonni ebbe az intim szférába másokat! De mindenki maga tudja, mit kockáztat, utólag azonban már késő sírni. Gondold meg: a legjobb haverod nője nagyobbat élvez alattad, mikor négyesben vagytok, mint vele! Hogy lesz tovább? De ez a cikk felnőtteknek íródik, akik állítólag tudják, mit csinálnak.) szerepjáték, akár jelmezekkel?
Mélyebb megértés, több áldozat, pl. kevesebb karrier, több veled töltött idő? Több a családdal töltött idő? Kövessen ő téged a te hobbidba, még ha ehhez tanulnia is kell, és új készségeket elsajátítani? Viszont támogató, bénázásait is felvállaló jelenlétedben biztos lehessen! Vagy a háztartás legyen inkább az ő gondja? Több idő neked a haverokkal? (Otthoni kötelességek letudása után.)
De az érzelmi bank soha ne ürüljön ki, (közös, kellemes, romantikus élményekkel, és hétköznapi szeretet cselekedetekkel lehet feltölteni, no meg őszinte, szerető beszélgetéssel, és hát, ha segítesz neki, az ő feladataiban. Pl. akár munkahelyiekben is. Lehet olyan munkahelye.) és a szexualitás ne rögzüljön olyan elemeken, amelyek inkább különleges kipróbálásra valók. (Kivéve, ha mindkettőtöknek tökéletesen megfelel. Csak azért másnap be tudjon menni a munkahelyére. ;-) ) Mert megborulhat a hajó. Akkor is van segítség, de szépen orvoshoz, szexuálpszichológushoz, pszichiáterhez, önismereti trénerhez kell menni. Amíg kellő bölcsességűt nem találtok. Mert nem mindegyik van a helyén. Bár nagy baj, azért úgy tudom, nincs velük. Segítséget kérni, amikor szükséges, a közhiedelemmel ellentétben, ugyanis nem szégyen.
Valójában helyénvaló és bölcs dolog.
;-)
Zoli