Most ment el Gaby, a mostani gondozottam gondnoka. Jól kiakasztott. A bácsi egyedül sétált az utcán, én nem voltam itthon, legutóbb pedig amikor ez történt, éppen aludtam. Gondolom, jól ki lehet rám bukva, milyen felelőtlen alak vagyok.

De: a bácsi korábban nem tett ilyet, a váltótársam sem mondta, hogy szó nélkül kimegy az utcára. Legutóbb megbeszéltük Gaby-val, hogy az ajtókulcsot magammal kell vinnem, amikor nem tudom ellenőrizni, mit csinál a bácsi. Elvittem, a bácsi mégis kiment, hátul, az udvaron át. Gaby észrevette, bukta, nekem meg tök kellemetlen, mert biztos azt hitte, nem veszem komolyan, amit megbeszéltünk.

Igazából az bosszant, hogy úgy láttam, azt várja, majd jól megalázkodom előtte, sűrű bocsánatkérések közepette elismerem a hibám, és szent esküt teszek, hogy tényleg, de soha, de soha többé… Elismertem a hibám, de hozzátettem, hogy ez elismerhető tudatlanságból származott, egyszerűen, nem hittem volna, hogy a bácsi van olyan okos, hogy körbe kimegy az utcára. (Agytumora volt, meg öreg is, sokszor abszolút nem tiszta az értelme, meg elfelejt dolgokat.)

A felszínen megoldottuk a dolgot, Gaby mondta, amikor ő itthon van, jelezzem, mikor megyek el, átjön, ne hagyjuk egyedül a bácsit. Oké, jó ötlet, csináljuk ezt.

Az érzelmek szintjén azt gondolom, mindketten bosszankodtunk. Egyikünk sem kapta meg igazán azt a presztízst, amit elvárt a másiktól. Én nem hajtottam fejet maradéktalanul Gaby előtt – igen, kicsit azért is, mert NŐ, bocsánat emancipált embertársaim, és nem, nem tartom kevesebbre magamnál, kedves férfisovén embertársaim, csak utálom, ha egy nő hatalmaskodni akar fölöttem. Ha a főnököm – mert Gaby helybéli és ő a gondnok – akkor is. Én ezen bosszankodtam.

Mert azt azért hozzáfűzte, hogy adjak kesztyűt a bácsira, mert hideg volt a keze. NNa, ez az agymenés nekem, hogy amikor kint plusz fokok vannak, és a bácsi percekre megy ki, akkor mi a (csúnya szó) – nek adjak rá kesztyűt? És Gaby tudta, hogy nem fogok merni vele vitába szállni, mert jót mond, (csak szerintem fölöslegeset, mert nincs cukorból a bácsi, és a hideg kezétől még senki sem lett náthás, és tüdőgyulladást sem szoktak ettől kapni az emberek) és simán úgy tűnhet kettőnk közt, hogy egy lusta, hanyag alak vagyok, ha vitába szállok vele. Ja, és még lázongó, engedetlen is.

És, kedves olvasó, ne gondold, hogy a nők csak velünk, férfiakkal ilyenek! (Tisztelet a kivételnek, mert vannak olyanok is.) Hihetetlen, de (noha én már megtapasztaltam, hogy pl. egy olyan hírre, miszerint valamelyik nőt milyen brutálisan elnyom és megkínoz <lelkileg mindenképpen> a férje a Közel-Keleten, a nők úgy ugranak össze, és kerülnek egy hullámhosszra, ahogy a mágnes rántja össze a vasreszeléket), elképesztő presztízsharcra, és rivalizálásra és megszólásra, kibeszélésre képesek egymással szemben is. Hogy a Julcsi nem tart rendet otthon, meg olyat főzött, hogy a kutya ette meg, meg mittudoménmi. Tudod, ki tud igazán kegyetlen lenni egy nővel? Egy MÁSIK nő.

Mert csak a tökéletes jó, a megfelelő, az nem. Mert az a (csúnya szó) kesztyű, az aztán mindenképpen kell, mert én tudom ezt jól, mert úgy kell otthon főzni, mintha lakodalmat főzne Julcsi minden héten, mert, ha nem esik hasra a légy a konyhapadlón, akkor Julcsi egy a (csúnya szó) –t meregető (csúnya szó). Az, hogy a Karcsinak semmi baja a Julcsi munkájával, meg a gyerekek is egészségesek, másodlagos. Hiszen a Karcsi egy igénytelen trottli (pont a Julcsihoz való), a gyerekek meg, szegények nem tudják, mi a jó, hogyan is hiányozhatna nekik? Arany drágáim, szegény árvák! (Nagyon-nagyon csúnya szó.)

Nem az igénytelenséget védem, csak tudjunk már egészséges kompromisszumokat kötni! Ha a másik, akár férfi, akár nő, törekszik a jóra, bármilyen értelemben (persze főleg erkölcsileg), legyen már elég! Őszintén: lehet és szabad ennél többet egymástól elvárni, mint hogy minden nap, egy picit jobban csinálni? És ezt se görcsösen, van, hogy a bűnei mélyén eltemetett embertől az az egyetlen elvárható érték, hogy a jobb utáni vágyat ne adja fel. Ebben a világban, ezzel az emberi természettel, ez sem megy Isten kegyelme nélkül. Tök mindegy, miben hiszel.

Persze van, hogy azért a piciért is vért kell izzadni.

:-/

Zoli