Kérdi a férfi az ismerkedő oldalon: „Te kit keresel?”  Mire a nő: „Tudod én nem egy szeretőt keresek. ” Kis töprengés után:  „Hanem hányat?”   :DDD   „Hárem.” :DDD  Valahogy így zajlik a párbeszéd botladozva két magányos embernek. Ám a humor, ami átvezet a nehézségeken:) Ügyetlenkedve, de mégis egymásra lelnek az emberek:) Valahogyan csak kialakul. Letisztul a helyzet. Kinek mire van szüksége. A szabadságából mennyit ad fel. Az önismerete fejlődik minden kontaktusba kerüléssel. Mást hoz  felszínre belőlünk egy beszélgetés új emberrel. Ki az akiért feladom az egyedül létem. Mert bizony, ha nehéz is, de van előnye a magunkban létnek. Ahhoz vonzódnak, akin érezhető, hogy viszonylag jól el van egyedül is. Ő mellé szeretnének szegődni. Nem ahhoz, aki kétségbeesetten keres. Ezzel együtt az is igaz, hogy amelyik nőn érződik segítséget igényel, ahhoz közelítenek szívesen. Hiszen a túl erős nőtől megretten a férfi ember. Az arány az önállóság és a segítésre szorulásnál olyan pont, amin finoman egyensúlyoz a párt kereső. Férfin is érezhető, amiben segítséget igényel. Szerető gyengédségre van igenis szüksége, még ha erős is sok területen.   :)Kati