Nemrég beleolvastam egy érdekes írásba, ami körülbelül arról szólt, hogy egy étteremben a módos férj a nejével tudatja, a szomszéd asztalnál ülő két hölgy közül az egyik az ő szeretője a másik a főnöké. A nej válással fenyegetőzik. Mire a férj biztosítja, hogy akkor bizony oda a házasság-beli biztonsága, a nívós kocsi és nyaralások, valamint az anyagiak is apadnak és persze még a válási tortúra. is ott van. A feleség nézi a 2 nőt és csak annyit bök ki: „A mienk szebb.” Elgondolkodtató történet. Lehet évtizedeken keresztül csak a társsal lenni? Hányan vágyakoznak ki a házasságukból, de nem lépnek. Irigylik a szabadságát az egyedül állónak. A szertői pozícióba csúszásról is lehet elgondolkodni. A szlengben sütinek nevezik a deszertnek tartogatottakat. Akik mint egy mellékvágányon várakoznak. :) Kata

Sokszor írok a szingli létről. Igen sokan élnek egyedül. A fiatalabbak 35 éves koruk utánra tervezik többen is a család alapítást. Sok az elvált és az özvegy is. Amikor kiröppennek a gyerekek a fészekből, az úgymond „üres fészek szindróma” következtében gyakorta a házaspár is külön él tovább. Akár válás nélkül is. Gyerekként szinte mindenkinek van macija és kis tálkája, amiben a leveskét, főzeléket a szüleitől, a nagyitól kapja. Hazánk több részén beszélnek tótul. Ahol én nőttem fel ott is. Az ilyen kis tálkákat nevezik tótul miscsicskának. Nekem is volt kis tálkám, természetesen. Emlékszem ahogyan anyukám és a  nagymamám abba adott nekem enni. Most a kutyusaim előtt is ilyen kis tálka van. Nézem és eszembe jut hányan esznek ilyen kis tálkából ma. Hány egyedül élő eszegeti az ennivalóját naponta magányosan. A kis adag ennivalóját kikanalazza, az edénykéjét elmossa. Mennyi korosodó eszeget magányosan. Az életünk kezdetén és a vége felé is a kis tálkával. Hiszen, szokták mondani:  „öreg fát átültetni…” körülményes volna.  :) Kata