Anya: Lányom, már az elején.
Nő: De én tényleg nagyon szerettem! Mindent megtettem, amit csak tudtam!
Anya: Kincsem! Először is: nem engedted férfinak lenni. Lovagiasságát arra használtad, hogy csipp-csupp feladatokra szórja szét magát, melyek jelentős részét te is meg tudtad volna tenni.
Másodszor, édesem: át akartad formálni a te ideáloddá! Nagyon keveset dicsérted, és nagyon sokat kritizáltad!
Harmadszor: Édesem, ő Férfi! Ha nem mutatod ki, hogy tiszteled, hogy felnézel rá, és mások előtt is, főleg gyerekeitek előtt, idővel egy fiatalabb nő fogja ezt megadni neki. Nem biztos, hogy lesz ereje ellenállni.
Negyedszer: Melléálltál? Segítetted tervei kibomlását, ösztönözted, hogy legyenek saját elképzelései, a benne lévő alkotóerőt kibontakoztassa?
Ötödször: Bátorítottad, hogy legyen Férfi? Aki ha kell, konfliktusokat vállal fel magáért, értetek; odaáll a másik elé, a szemébe néz, és kiáll valamennyiőtökért. Hittél benne igazán, hogy a legjobbat tudja kihozni magából? Szívós türelemmel és kellő határozottsággal ezt el is vártad tőle?
Hatodszor: hányszor volt fontosabb a csillogó-villogó lakás az őt meleg öleléssel és csókkal fogadásnál?
Hetedszer: direktívákat adtál neki, vagy bölcs nőként terelgetted afelé, amit te szerettél volna? Hagytad, hogy Férfinek érezze magát melletted?
Nyolcadszor: tudtál kedvesen kritizálni? Vagy nyakon öntötted az érzéseiddel, aztán kezdjen vele, amit akar!
Kilencedszer: átvetted a lángot tőle, mint magját a méhed? Tudtál mögé állni, terheiből átvenni? Akár egy türelmes meghallgatással, és jó időben adott csókkal?
Tizedszer: igyekeztél elvarázsolni az ágyban? Elmondtad őszintén ő mivel tud, akár még az ágy előtt elvarázsolni téged? Megmondtad neki, hogy ezt végül is magáért teszi, mert a szerelemtől megittasodott nő sokkal többet ad, önként ad és szívesebben ad, mint aki a kötelességét teljesíti?
Édes Kincsem! Ha erre mind igen a válaszod, és mégis itt hagyott, akkor, hidd el, a legjobb történt veled, és adj érte hálát az Istennek!
;-)
Zoli