Eleinte menő italozni, aztán nélküle nem laza, majd  azt gondolja bármikor leteszi. Egyszer csak rádöbben, hogy bármikor letenni nem tudja. Mikor 30, akkor már 15 éve használta lazításra. Először csak hétvégeken, majd egyre többször,végül folyamatosan a gondolatban jár és eljut oda, hogy uralni a problémát nem tudja. Maga alá temeti a sok vele járó. Az alattomos ital eleinte kedélyt emel, ám az élés az ára az oldódásnak. Megannyi fiatalon eltemetett mesélhetne.  Még az elején, más utat választana, mert ez zsákutca. Mennyi keserű rádöbbenés bizonyítja: CSAPDA!!! Évtizedekig reménykedés a gyógyulásban. Csalódás. Rossz példa az utódoknak. Gyászoló társak.   :(  Kata