Odüsszeusz kikötteti magát a hajó árbochoz, hogy hallhassa a szirének énekét, de az evezősök fülét betömeti, hogy ők biztonságban legyenek. Ő rettenetesen szenved. Mint manapság is a hűség terhétől rengeteg házas ember.

Hallani akarjuk a szirének énekét és megnézni, de életünkön változtatni nem. „Még a leggazdagabbak sem válnak és házasodnak annyiszor, ahányszor szerelmesek lesznek.” Megtart a gyerek, a vagyon, a megszokás biztonsága – maradunk hát. A szerelem mindenesetre lelkesít, ambícionál, éltet. Még akkor is, ha egyoldalú esetleg. Inspirálni képes. Hogy magunkat a legjobb szintre emeljük külsőleg, belsőleg. Hiszen tetszeni szeretnénk. Erőfeszítéseket teszünk: szépítkezünk, edzünk, ruhát, cipőt, kellékeket veszünk. Amiket csak önmagunk miatt talán nem tennénk. Közben lehet, hogy kiismerjük az áhított személyt, de mégis van haszna a helyzetnek. Éltet. Túléltet. Talán magasabb szintre is emeltük közben magunkat külsőleg, belsőleg. Előfordulhat, hogy kölcsönössé válik a szerelem, (hát ez egy új történet, innentől a helyzet talán még keményebb) vagy új valaki felé fordul az érzelem.

De mindenképp színesítette az életet, ami gyakran küzdelmes.

Kati