Sajnos nem tudok eljutni egy ilyen című előadásra. Hát kénytelen vagyok magam elgondolkodni a címen. Ha én kapnám ezt a témát, mikről beszélnék. Eddigi tudásaim alapján. Szakembertől hallottam az állítást, miszerint minden betegség pszichoszomatikus. Ergó a test szervi tünetekkel jelez. A sors pedig egy tágabb időintervallum. Vagyis ha végig kíséri az életem például egy olyan szem, ami nem tanult meg látni, akkor nem akarom látni a világnak a felét. Ez is egy magyarázat lehet. Szervi gyengeség. Vagy ha a lélek és a szervezet egy nagy egység, akkor mégiscsak a léleknek is köze van az ilyen működéshez. Ítéletet mondott ki ez az érzékszerv a világ dolgaira. Köszönöm nem kérek belőle. A sorozatos elutasítás a másik nembeliek közeledésekor pedig többszörös csalódásokra adott válasz is lehet. Noha az ész azt közli kéne társat találni. A depresszívek keresik a megoldásaikat a lehangoltságukra. A tünet jelzi, hogy másképp szeretné a valóságot élni. Ám, a hosszú ideig fenn álló csüggedt létezés olyan sorsot mutat, amelyik a megoldást a kiegyensúlyozottabb létezésre nem találja. Nem eléggé akarja. Szinte meg is szokta. Még a korábbi generációk mintája is hat. A nagymama is például hasonlóan áldozatként járt a világban.