Nem szerettem, ha apám arról beszélt, hogy volt olyan a környéken, aki a koros szülőjére kezet emelt. Milyen már az? Felháborító. Mégiscsak felnevelte őt. Hogy bánthatja? Mostanában, ha figyelek családokat, látom sajnos, hogy nem csak tettleg lehet bántalmazni. Szavakkal még nagyobb a sérülés. A sebek mennyire bírnak gyógyulni? Hogyan lehet tovább élni, mikor bead a másik? Odatesz megjegyzéseket. Idősnek. Vagy párkapcsolatban. Ó, ő csak védekezett. Különben is megérdemelte, mert korábban tett ezt meg azt. Megérdemli? Jár neki? Mossa kezeit a bántalmazó és már megy is tovább- Mintha mi sem történt volna. Az ott maradó majd megoldja. Feldolgozza vagy sem. Amikor a robotika száguld a fejlődésben, az érző ember kincs. Az egyre elgépiesedő világban aki még érez az az ember. Ezt a robotokba nem fogják tudni betáplálni. Az érzékenységet. Ahogyan azokban az emberekben sincs meg, akik a saját érdekeik által vezérelve bűntudatot keltenek olyanokban, akik nem az ő érdekük szerint működnek. Szóval igenis érték a kifinomult érzékenység. Nem mindenkinek adatik meg. :) Kati